Forrongás

Az élet már csak ilyen, hullámzó, kiszámíthatatlan, nem mindig megmagyarázható eseményekkel tűzdelt. Sok minden csupán bizonyos idő múltával nyer értelmet, van, ami akkor sem, ha könyörgünk a válaszokért. Néha nagyon sajnáltam Björnt, főleg, amikor a magánnyal vagy a bánattal küzdött, amikor a könyvek világa sem tudta őt elragadni a nyomasztó gondolatoktól, amikor folyton ugyanazok a kérdések zaklatták fel a lelkét, de én is tehetetlen voltam. Azt hittem, időre van szükség, hogy a probléma megoldódjon, ám az csak halmozódott, végül betelt a pohár, s nem volt hova tovább.

Teltek a napok, túl nagy volt a csend, s én tudtam, hogy a fiú emészti magát, de amíg nem robbant ki belőle, amit érez, nem tehettem érte semmit. Aztán egyik este megtörtént, amire vártam, beszélni kezdett. Szerencsétlen hülyének nevezte magát, akinek nem való a szerelem, hiszen csak olyan nőkbe képes beleesni, akik aztán rendesen pofára ejtik. Ezen jól meglepődtem, mivel sosem hallottam tőle még ilyen negatív véleményt senkiről, így kifejtette, hogy úgy érzi, Leni sosem vette őt komolyan, csupán akkor lökte el magától, mikor már látszott, hogy Ruu mégis csak enged neki egy keveset az őrá áradó csillagfényből, de a nő ebben sem volt egyértelmű, lebegve hagyta Björnt, inkább a srác lépett el, mert beleszeretett Ayuba. Ez is egy viharos időszak volt szerinte, sosem tudta, meddig mehet el, s ha túllépi a lány szabta határt, megeszi-e a lelkét, vagy csak messzire szalad tőle. Nem mintha valaha félt volna Björn a démonoktól, szerintem irracionális bizalmat szavazott valamennyinek, amellyel jó kapcsolatba került.

A monológját nem tudta befejezni, ami egyértelművé tette számomra, hogy a második szakítás Ayuval sokkal jobban megviselte, mint az első. Próbáltam meggyőzni, hogy nem balek, a nők pusztán kiszámíthatatlan, szeszélyes teremtmények és sok tapasztalat kell a meghódításukhoz, de még több a megtartásukhoz, de Björn vigasztalhatatlan maradt, ezért befektettem őt magam mellé.

Nemrég ismét előtört belőle az indulat. Azt mondta, ha démon lenne, ő is könnyedén megszerezhetné, amit akar, nekem pedig megint fennakadtak a frufrum alatt a szemöldökeim. Abból, amit elmondott, erősen úgy tűnt, hogy Ayu továbblépett rajta, van valakije, s hiába nem biztos az új kapcsolat ténylegességében, baromira felzaklatta, sőt, dühössé tette. Teljesen megdöbbentett a benne dúló indulathalmaz, aztán persze az az információ is napvilágot látott, hogy bántja, hogy Nestától is távol van, még őneki sem tud segíteni. No meg... az összefolyó mondatfolyamból kitűnt, hogy a régi sérelmek sem gyógyulnak a lelkén, dolgoznak benne, bosszantják.

Nehéz idők jönnek, főleg, ha fenntartja azt a kijelentését, hogy incubus akar lenni. Persze tudom, hogy annak születni kell, ezért nem kellene aggódnom, de rosszat sejtet az, ha valaki ennyire vágyik valamire. Mindig is tudtam, hogy Björnben heves érzelmek vannak, de reméltem, hogy a körülötte lévők le tudják annyira hűteni, hogy ne legyen ebből gond. Egyetlen vigaszom, hogy hónapok óta angyalkázik, talán ők meg tudják békíteni.

A sors keze vs. az én kezem

Björn egyik nap bejelentette, hogy állatos kigurumit akar, olyat, aminek rendesen van fülecskéje a kapucniján és farkincája, no meg egy szőrmegalléros, szintén állattartozékokkal rendelkező edzőruhafélét akar. Lestem rá nagy szemekkel, mert nem vall rá, hogy ilyesmit akarna, de hát úgy fest, kezd kialakulni, mire vágyik. A másik ilyen "he?!" bejelentése egy lovagi páncél volt, majd mikor látta a képemen, hogy ez aztán a lehetetlen küldetés, azt mondta, nem muszáj fémből lennie. Hát... alaposan kinevettem szegényt, utána meg már nem lehetett megbékíteni azzal, hogy tervezünk valami címert neki és azzal díszített menő pólót kap, onnantól kezdve csak olvasni volt hajlandó. Mit ne mondjak, imádtam érte. Végre nem fogad el mindig mindent, nem törődik bele akármibe. Olyan csendesen és türelemmel viselte, hogy Leni nem engedi közel magához, vagy hogy Ayu elfordult tőle... ijesztő volt. Ebben némi változás történt, Ayu nagyjából egy-másfél hónap vezeklés után elfogadta Björn bocsánatkérését és azt nyilatkozta, hajlandó adni még egy esélyt neki. Ezt persze az előzte meg, hogy Björn valami olyasmit mondott neki, hogy "Tudom, hogy ezt nem szokás kimondani, de ez engem nem érdekel, én szeretlek és szeretném, ha megbocsátanál nekem, ám ha nem, úgy is jó, attól még szeretni foglak és vigyázok rád.". Vér romantikus, bakker! Kéne újra írnia, de hónapok óta képtelen rá, holott elkezdte megírni a találkozását Hannával, a német "nőjével". Hihhetetlen ez a fiú, minél több apróság derül ki róla, annál nagyobbakat kamillázok. Theora kiderült, hogy egy kissé neheztel és kínosan érintené, ha újra találkozna vele, de aggódik is kicsit miatta, hiszen mindig egy laza srác volt, aki túl könnyen ment bele sok dologba.

A Lenával való ismételt találkozás mókásra sikerült, valahogy egyik sem tudott mit kezdeni a másikkal, Haru meg aztán végképp hülyén érezte magát harmadikként, úgyhogy Björn vagy Rizel megoldották a kérdést, elmentek kettesben játszani. Megint volt repülőzés, rengeteget ölelgették egymást, s mint kiderült, Rizel szerint Björn is azok közé tartozik, aki nem "kakafej". =D Imádjuk azt a kiscsajt! Személy szerint Vionában, aki most egyáltalán nem hasonlított korábbi önmagára, megláttam Hannát és bepillantást nyertem a srácom karmájába is. Szegény nagyon kemény sorsot húzott. Én tudtam, hogy a nőkkel nincs szerencséje, mert mindig olyat fog ki, akivel "nem jön össze", de hogy tulajdonképpen az rendeltetett neki, hogy csak az egyik álma teljesüljön - vagy a gyerek, vagy a nagy szerelem -, azért azt már tényleg durvának találom. Láttam őt, amint elhúzódva ül tőle Hanna, aki bár odavan a srácért, számára Björn inkább szükség, mint más, a rajongása az emberi és érzelmi oldalára korlátozódik, na meg a testiségre, ezért Björn megrekedt, viszont a közös gyereket meg el nem engedi, ha az ő vére folyik a kicsiben, akkor ő mindent hátrahagyva a legjobb apa lesz a világon, mert egy gyereket szeretni kell és szülőkre van szüksége a srác szerint, s ez mindent, szerelmet, vágyakat, karriert, barátságot, tényleg mindent felrúg Björn számára. Azt hiszem, most kezdtem el reménykedni, hogy Hanna nem bukkan fel az életében, mert az szinte biztosan mindent tönkretesz.

Lendületből pofára esni

Hosszú hallgatás után ismét beszélni kezdett a fiú. Miután Lenivel összebújtak egy kicsit, sok minden megváltozott Björnben, valami lazult benne és rohamosan elkezdtek közel kerülni egymáshoz Ayuval. Én viszonylag hamar rájöttem, hogy Ayu odvan a srácért, sok volt a bújás, ölelés, ölben ülés, érintés-keresés, Björn pedig pár nappal később ismerte fel, mi is van a lánynál. Na ezután már nem tartott sokáig az a féltve őrzött ártatlanság egyiküknél sem, olyan forrón csókolóztak június elején, mintha csak erre vágytak volna évek óta.

Büszke voltam, mert bár egy keveset elárult némi ráhatás után, úri módra titokban tart egy csomó mindent Ayuval kapcsolatban. Elkezdődött köztük valami, bár Björn nem igazán volt biztos a maga érzéseiben. Kedvelte Ayut, tetszett is neki a lány, de mivel pontosan tudja, milyen érzés epedni valaki után, akinek te nem vagy annyira fontos, félt, hogy megbántja Ayut. Ennek ellenére a csavargásaikkor tisztán látszódott köztük, hogy alakulgat azért lassacskán ez a kapcsolat.

Meglátogattuk Nestát és Maricát, az egy felettébb mókás és érdekes esetre sikerült, a démon ugyanis alaposan kérdőre vonta Björnt, de a fiú jól bírta a gyűrődést, finoman és semlegesen kezelte le a helyzetet, nem mondott többet a kelleténél, no meg nem érezte úgy, hogy elszámolással tartozna a lánynak, így viszonylag hamar túlestek a nehezén, aztán kezdődött a szokásos beszélgetésmenet köztük.

Sétálgattak, kicsit szekálták egymást - főleg Nesta Björnt - szeretetből, aztán valahogy csak sikerült lángot gyújtani, mert mire észbe kaptunk Maricával, Nesta már a fának lett nyomva.

Emlékeztem rá, hogy Björn korábban álmodhatott valami korhatárosat Nestával, amit nagyon nem akart beismerni, főleg nem akart róla bármit is elárulni, de hogy ez ennyire sokat számítson... Pedig így volt, Nestának nem kellett sokáig húzgálnia az oroszlán bajszát, hogy a vadállat felébredjen és levadássza a pimasz prédát. Valósággal játszottak egymással, mindkettő élvezte a másikban rejlő szenvedélyt, úgyhogy elragadták őket a buja érzelmek, rövidesen már Björn volt a fának nyomva és csókolva. Nem mintha a fiú bánta volna.

A bánat az később jött, mikor hazaérkeztünk és Björn elkezdett gondolkodni, mi is történt, hogyan is jutottak el Nestával ilyen messzire. Persze élvezte, azt nem tagadhatta maga előtt és nem is akarta, ami jó, az jó, ám Ayu elutasító viselkedése hamarosan ráébresztette a srácot, hogy alaposan kisiklott arról a vágányról, amin haladt és aminek az útja nagyon is tetszett neki. Nestával a barátsága is veszélybe került, úgy érezte, hiszen azok után nem volt benne biztos, hogy mindez megtörtént köztük, hogy megállja pajzán gondolatok nélkül a találkozást újra Nestával, az pedig, hogy milyen károkat szenvedett el az Ayuval való kapcsolata, kifejezhetetlen. A félénk, de őszinte, odaadó lányból egy kis bestia lett szép lassan, aki először csak elhúzódott tőle, elfordította a fejét, majd tudomást sem vett a jelenlétéről.

Őrülten fájt ez a viselkedés Björnnek, de ő nem az a feladós fajta, pláne úgy nem, hogy ráébredt, a Lena iránt érzett heves szerelme elkezdett elpárologni, míg Ayu közelségét kifejezetten vágyta, szerette volna jóvá tenni a hibáját és azt, hogy folytathassák, amiért persze kész volt megküzdeni. Szerintem kifejezetten édesen udvarolt Ayunak, ám a lány hűvös maradt vele, nem ritkán durván utasította el.

Hagyta ezután egy kicsit ülepedni a dolgokat, gyógyulni a sebeket, amiket a lánynak okozott és amit a lány neki, aztán új lendülettel folytatta a vezeklést és az udvarlást.

Lassan ment, de úgy tűnt, jól halad Ayu megszelídítésével. Taly azt mondta, azért bánik Björnnel így, mert még szereti, s a srác is reményt táplált a kapcsolat helyre állítása iránt, főleg azután, hogy megint egy kicsit a közelébe kerülhetett. Én azt láttam rajta, hogy örül, hogy elkezdett romantikus dolgokon agyalni, spontán mosolygott, aztán mikor rákérdeztem, csak szégyenlősen leszegte a fejét.

A mai kirándulás már nem sikerült ennyire jól, Ayu változékony volt, hol engedékenyebb, hol kifejezetten gőgös vagy elutasító. Nem tudom, mi lelte a leányzót, de szegény Björn most nagyon a padlón van, még sokkal jobban, mint mikor ráébredt, hogy kisiklott a megfelelő vágányról. Most azt látom rajta, hogy nem érti a helyzetet, szomorú és csalódott. Nem azért, mert nem megy könnyen Ayu bocsánatának elnyerése, hiszen a srác küzdőszellemével semmi gond, ő rontotta el, ő ki is fogja javítani, inkább úgy gondolom, a változás bántja, ami Ayunál állt be. Mintha számára Björn már nem lenne fontos, pusztán egy még ki nem dobott játékszer, amit azért néha még betesz az ágyba, hogy ne a földön legyen, de már nem szívesen alszik vele. Ez pokolira bántja a srácot, ma hallottam is, hogy megkérdezte Ayut, helyrehozható-e még valaha a kapcsolatuk, lesznek-e még barátok, esetleg megbocsát-e neki annyira, hogy esetleg elfogadja az udvarlását. Björn nem az a szőnyeg alá söprős figura, ki mer mondani ilyesmit, mégis azért egy kissé meglepett a nyíltsága. Most látom csak, mennyire szereti Ayut és mennyire komolyan veszi, hogy vele legyen, de azt is látom, hogy többé nem akar olyan vonat után futni, ami nem veszi fel.

Ma említette Theot újra. Ő az árvaházi haverja, de ma olyan összefüggésben került elő, hogy szinte már hiányzik neki Theo, ő legalább mindig mellette állt, még ha furcsa is volt a viselkedése.

Elkezdtem egy kicsit aggódni ezek fejében...

Ha a lavina megindul...

Talyval megbeszéltük, hogy kihasználjuk a kellemes időt és elmegyünk fotótúrázni. Van a közelünkben egy park, azt céloztuk meg, közben elmesélte, hogy Ayu olyan durci, rossz kedvű lett, hogy nem tudott vele mit csinálni. Mondtam neki, majd Björnnel megszeretgetjük és jobb kedve lesz és ez be is jött, a leányzó egyre oldottabb lett, sőt, immár kifejezetten keresi a srác társaságát, bújik hozzá.

És persze Björn is előzékeny, kedves vele, próbál megtenni mindent a kényelme érdekében.

Le se tagadhatná, hogy romantikus alkat...

Miután a parkot végigjártuk és -fotóztuk, a gyerekek is a csodánkra jártak, a nyakunkba vettük a várost és kimentünk a városligetbe, ahol főként inkább sétálgattunk, mert ami fotóhelynek alkalmas lett volna, azt már foglalták, amúgy meg esőre állt az idő, ezért sokat se nagyon mertünk időzni.

Kérdeztem Talyt heccből még a sétánk elején, hogy nem lehet, hogy Ayunak hiányzik Björn, amit részben el is fogadott, hiszen jól érezték magukat együtt, míg a srác náluk vendégeskedett, ott vált Björn nyuszitolvajjá, mivel elcsaklizta Ayu nyusziját és mivel magas, még csak meg sem kellett erőltetnie magát, hogy ne érhesse el a leányzó. De végül természetesen visszaadta neki. Aztán ahogy dumálunk, nézzük, hogy a lányka odadőlt Björnhöz, a kezéért nyúl... Egy fél perc után már az ölében ült.

Rögtön mondtam Talynak, a lányának most került helyre a lelkibékéje.

S persze nem maradt el a testbeszéd sem, ami elárulta Ayut...

Ugye nem csak nekem tűnik elégedettnek?

Még sikerült zavarba is hoznia Björnt, úgyhogy a srác azt se tudta, hova nézzen, hazafelé pedig arról beszélgettünk Talyval, hogy valami lehet ezzel a sráccal, mert a környék összes démonlányát az ujja köré csavarja. Persze el kell vele beszélgetnem lassan, azt hiszem, mielőtt nagy gubanc lesz, csak ez sosem egyszerű feladat, mert nem szeret ilyesmiről beszélni.

Nem alszik ki a parázs

Azt hiszem, Björnnél elérkezett az, amikor kinyílt előtte az ajtó a világ felé. Valamelyik reggel leszegett fejjel, vörös képpel, sietősen húzott el mellettem a fürdőbe, méghozzá anélkül, hogy bármit is hajlandó lett volna elárulni arról, hogy mi történt. Ekkor törhetett meg nála a jég, mivel a nap folyamán és a későbbiekben megesett beszélgetésekből rájöttem, hogy eljutott addig a pontig, hogy észrevegye, mennyi nő veszi körbe és hogy neki nem kötelessége élete végéig várni Lenire. Persze egyelőre azon az állásponton van, hogy ha Leni egy vonat és ő egy utas, ő minden alkalommal ott lesz a váróban, ahol lehetősége nyílhat felszállni, addig pedig imádja a kislányát. Mit ne mondjak, meglepődtem. Reméltem, hogy a hősszerelmes része egy picikét csillapodik, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar le tudja ennyire kezelni a dolgot.

Persze ilyenkor szól közbe Murphy.

Tegnap megint összeültünk a csajokkal egy random meetre, ahol nem győztem elfojtani a röhögést, Björn annyira mókás volt. Megismert egy olyan fiút, aki csak azért nem lány, mert a természet nem így határozott, legalábbis így fogalmazta meg. Nao egészen magas, hihetetlenül vékony, és fenékig érő, világosszőke haja van. Hiromival ketten, hogy mit levágtak... Björn meg kivételesen igyekezett kivonni magát a társaságból, mivel egyedül erősítette a heteroszexuális férfiak táborát, ráadásul a szöszi éhes pillantásokkal keresett olyan hímegyedet, aki férfiasabb Hirominál. Elmaradt a nagy gyerekezés is, Toshival próbálkoztak egy keveset egymással, aztán Rizel is megfordult Björnnél, végül Leni megjelent és ezzel véglegesen eltűnt a társasági életből a norvég fiú.

Először persze csak ültek egymás mellett csendben, mint két tök, a másikra se nagyon mertek nézni, aztán talán Björn volt az, aki félrehívta Lenát és a vége nagy bújás lett.

Tudtommal nem csattant el csók köztük, Björn szerint beszélgettek egy keveset, amiből annyit sikerült elkapnom, hogy "Ne aggódj, egyszer a sakálok is elhallgatnak.", de az úrfi nem igazán akar beszélni a történtekről.

A beígért képek

Az a helyzet, hogy sajnos a találkozón készült képek nem lettek jók, amin Björn Rizellel játszik, úgyhogy csak ezzel tudok szolgálni:

Viszont van néhány másik fotó, ami szerintem nagyon cuki lett:

A Conról sincs sok képem, de onnan azért már több szerencsére. Viona kisasszonnyal nagyon cukkerek voltak együtt:

Persze Dorothyra is vigyázni kellett és valahogy ez lett belőle:

És végül Björn megismerkedett a Bushidoval is:

Ayuval is készültek közös képek, a leányzó lassan oldódik Björn társaságában, egyre bizalmasabb vele, ami egyfajta hálát vált ki a srácból:

Nemrég kapott egy pulcsit Talytól Björn, addig náluk vendégeskedett, Ayu pedig egészen elszomorodott, mikor végül haza kellett jönnie a srácnak, alig akarta elengedni:

Hát ezek lennének az elmaradt képek. ^^ Sajnos nem a legjobb minőségűek, mert a telefonom elsősorban természetes fényben tud csak normális képeket készíteni, de igyekszem mindig.

Új ismeretségek, lassú változások

Rájöttem valamire Björnnel kapcsolatban, ahogy elnéztem őt a minitalálkozón, hogyan játszik Rizellel. Az a mentalitás jellemzi őt, hogy "egy gyereket szeretni kell" és bár sikerült megismernem az álláspontját, miszerint akár feleségül is venné Lenit és felnevelné vele a kicsit, rájöttem, hogy már nem ragaszkodik hozzá annyira, mint korábban. Valami feloldódott benne a többi lánnyal való találkozás és a Con ideje alatt, lecsillapodott benne a ragaszkodás, kiveszett belőle az a kétségbeesés, amit a mai napig nem igazán tudok megfogalmazni. Remekül tűri most már, hogy az emberek megbámulják, megtapogatják, majdnem fesztelen lett, de tényleg csak majdnem, és imádom, hogy az ölébe is ülhet bármelyik leányzó, eszébe sem jut semmi olyasmi, tényleg csupán vigyázni akar a delikvensre és úgy gondolja, kényelmes ülőalkalmatosság pillanatnyilag a számára. Még élvezi is, mert ebből valahogy úgy érzi, szeretik. Nagyon szeretetpontos gyerek, akármit bevállal, csakhogy pár morzsa szeretethez hozzájusson. Iszonyat, de tényleg, nagyon szelíd és kedves, de érzem, hogy micsoda tombolás van benne.

Volt ugye egy Con, amire kivittem magammal és kénytelen volt fotózásokon pózolni velem, de készséges volt és imádnivalóan zavarba jött néha. Megismerkedett Dorothyval, aki egy tündéri csaj, Björnből még erősebben hozta elő a gáláns udvariasságot, ami nagyon tetszett. Nekem úgy tűnt, jól megértették egymást. Vionával is lenyomtak Conon egy kisebb műsort, amiben úgy pózoltak, mintha a norvég srác valami nagyúr lenne, Viona pedig a kiskedvence, aki a törékeny külseje ellenére nagyon is veszélyes. Az nagyon tetszett, aranyosak voltak. Az elmúlt időszakban, az előző jelentkezésem óta a szomszédba is beköltözött egy apró leányzó, Ayu. Valamilyen démon, de a viselkedése nagyon szerény és visszahúzódó, még a srácomnak kellett kezdeményezőnek lennie ahhoz, hogy ne csak két méter távolságból figyeljék néha esetleg egymást, hanem ha már lehetőség nyílt a találkozóra, ismerkedjenek. Ayu kifejezetten nehezen oldódik, de úgy vélem, kezd bízni Björnben, amit a srác még több védelmező pillantással és mozdulattal honorál neki.

A tegnapi minitalálkozón végre összeismerkedtek Haruval. Bevallom, én ezt a találkát nagyon vártam már, kíváncsi voltam, mit szólnak egymáshoz. A fiúcska az első néhány gyilkos pillantás után hajlandó volt elásni a csatabárdot, gondolom, meggyőzte őt is valamiről a Rizellel játszó, mesélő Björn. Kedves látvány volt szerintem, na. Kiara új külsővel robbant be a köztudatba, szerintem kifejezetten dögös lett és jól passzoltak egymás mellé Björnnel. Az a helyzet, hogy Kiarának jól áll a lázadás, a vagányság és a vörös haj. Azt hiszem, nem is volt semmi egyéb, Björnt lefoglalta Rizel, vagy ő foglalta le a kislányt, nem tudom. Leni nem jelent meg, de talán nem is baj, legalább a srác lelke nem kavarodott újra fel. Legalábbis eddig nem adta jelét ilyesminek. Azért a biztonság kedvéért számítok egy újabb beszélgetésre. Képeket majd hozok később, merthogy nem bírtam ki fotózás nélkül, de már késő van keresgélni, állítgatni és posztolni.

Még mindig a valóságot keresve

Az ágyon fekszünk egymás mellett a sötétben. Már nem tudom, kinek az ötlete volt, de mindketten szeretjük ezt csinálni. A zene lehallgatott percekkel ezelőtt, csak a csend veszi körbe a gondolataink felhőjét, mikor megmozdul. Haja súrolja az ágy takaróját, halk neszt hallok, s ahogy felé fordítom a fejem, rájövök, ő is ugyanezt tette, engem néz. A tekintete most is átható, nyitott és őszinte, bár csak sziluetteket látok a srácból, szóval akár képzelhetem is egy részét ennek a látványnak, mégis rámosolygok.

- Mi van akkor, ha megváltoznak az érzéseim? - töri meg kérdéssel a csendet.

- Minden változik, az idő, a világ, az emberek... Ez normális.

- De van, amiben nem változom.

- Fejtsd ki, mesélj - kérem tőle, mire arcát ismét felfelé fordítva mereng a sötétségbe.

- Tudod... én tényleg nem tudom, mi történt Leni és köztem - kezd bele nehézkesen. Sokszor ismétli ezt a témát, fontos számára, s az, hogy beszél róla, csak hangossá teszi a benne dúló csatát, de én inkább meghallgatom, hátha végül békére lel egyszer. Nem várhatom el tőle azonnal ezt, évekig járta a világot, az utcán élt, most pedig egy hónapja otthona van, alakulófélben vannak barátságai és ismét, talán intenzívebben a korábbiaknál, élvezheti a női társaságot, a hölgyek figyelmét. Persze nem élvezi, inkább megzavarja, de idővel változni fog ez. Majd ha eljut oda, hogy nem mint nőt, hanem mint embert próbálja megérteni azokat, akiken nem tud eligazodni, a női dolgaikat pedig nem kísérli meg többször megvilágosítani, mert férfiként nem értheti azokat. - Valami biztosan, mert ismerős voltam neki, mindig a közelembe jön, beszélget velem, kicsit bizalmasabb is velem, azt hiszem, mint másokkal... Szóval... nem tudom, mit kellene éreznem.

- Szereted, nem?

- Lehet nem szeretni? - válaszol kérdéssel, ami meglep. Mióta csinál könnyedén viccet egy ilyen komoly témából? Tisztában vagyok vele, milyen egyszerű palást is ez, de hogy Björn ismerné, azt nem gondoltam volna. Keserűnek hat a szájából a kérdés, bármilyen őszinte szándékkal is kérdezte, bár lehet, csupán én képzelem bele ezt, ő valóban nem bírja elképzelni, hogy eljöhet az idő, mikor már nem Lenit fogja szeretni.

- Van egy lánya valaki mástól, odavan a művészekért, a karrierje és most már a gyereke a legfontosabb számára. Mit akarsz tőle?

- Elvenném feleségül. - Kicsúszik a száján, de felül az ágyon. - Elvenném feleségül - erősíti meg, mire én is felülök.

- Leni kedves nő, a lánya nagyon cuki a pukkancssága ellenére, vagy tán pont azért, de igazából nem ismered őket, ezért is vagy ennyire bizonytalan, nem igaz?

- Nem, én a viselkedését nem értem Leninek.

- Élvezi, hogy szabad.

- És én pont ezt a szabadságot venném el tőle?

- Ne forgasd ki a szavaimat, ilyet burkoltan sem állítottam - válaszolok elmosolyodva. - Váltsunk nézőpontot - javaslom. - Ha te lennél Leni, s felbukkanna valaki a múltadból, akivel egyszer találkoznál, te hozzámennél feleségül? Vagy egyáltalán hogy éreznéd magad? - faggatom, mire csüggedten leszegi a fejét. - Értem én, hogy mit szeretnél, csak ez a másik oldalról lehet például nagyon ijesztő. Mondtad neki?

- Nem.

- Egyelőre ne is - tanácsolom barátságosan megdörgölve a vállát. - Udvarolj neki, aztán érezni fogod, szeretne-e veled lenni vagy sem. Nem kell ragaszkodnod hozzá, fiatal vagy, ha változnak az érzéseid, megtetszik valaki más, az is teljesen rendben van - biztatom és biztosítom erről, Björn pedig csak felszusszan.


Én egy kicsit reménytelennek látom az ügyet, Leni valószínűleg kedveli, szimpatikusnak találja, de egyelőre nem akar beleugrani még egy házasságba, főleg nem egy olyan sráccal, aki fiatalabb nála és alig tud róla valamit. És utóbbi lehet a fő probléma. Björnt is megértem, számára Leni egy megtestesült álom, csak az élet úgy működik, hogy akkor válik álommá, ha ketten álmodják.

Nehéz ügyek

Nincs most ihletem az íráshoz, ezért csak a közösségi oldalakat böngészem. Az állatok halkan szöszmötölnek, Björn pedig az ágyam végében olvas. Vagy legalábbis úgy tesz. Akárhányszor rápillantok, ugyanazt a magába mélyedő arckifejezést látom és mintha nem változna az oldal szerkezete, ami előtte hever az ágyon. Szerintem agyal valamin, így mellé dőlök. Ettől megijed, összerándul és félrehúzódik, ezért rámosolygok.

- Nincs baj, nyugi, idebent semmi sem támad rád - biztosítom róla szelíden, de csak azt érem el vele, hogy félrefordítja a fejét és lesüti a tekintetét. Halvány mosollyal igyekszem megbékíteni, még a vállát is finoman megsimogatom, amit nehezményez egy kicsit, alig észrevehetően elhúzódik, holott a lelkére kötöttem, nem zavarnak a hegei, szerintem azokkal együtt is remekül néz ki. Persze kishitű, de ha továbbra is Marica succubusának figyelmét élvezheti, remélem, rá fog jönni, hogy dögös srác, mindene megvan, amire szüksége lehet. - Mi foglalkoztat ennyire? - kérdezem teljesen elheveredve mellette, mire eltolja a hozzá képest méretes könyvet és hátradől a támlának.

- A találkozó élményein gondolkodom - vallja be.

- Azon belül is Lenin?

- Többek között.

- Mégpedig? - faggatom finoman. - Kiragadsz néhány gondolatot a fejedből, hogy nekem is legyen elképzelésem, vagy inkább ne firtassuk?

- Nyilvánvalóan találkoztunk, mert emlékezett rám, de csak ennyiben vagyok biztos. Még mindig sejtésem sincs, mi történt köztünk... úgy értem, mi történt meg - javítja ki magát. - Sok mindenre emlékszem, de minden olyan zavaros... Nem tudom, hogyan viselkedjek vele, mit gondol rólam, melyik az igazi emlékem és miket álmodtam csupán Leni köré... - Ha nehezen is, de elindul a szája és dől belőle a szó, így látom, mennyire aggasztja mindez valójában. Szereti a balerinát, ez megvétózhatatlan, ám abban is teljesen biztos vagyok, hogy semmi többet nem fog tenni érte, minthogy vigyáz rá, kedves vele, néha esetleg megszólítja, míg Leni számára is érthető jelét nem adja annak, hogy ennél azért többre vágyik.

- Szeretnéd, hogy egyeztessek Nanával, így tudj vele találkozni? - ajánlom fel, mikor hosszabb ideig hallgat, azonban ettől láthatóan megrémül.

- Dehogy! - Annyira aranyos, hogy elnevetem magam.

- Akkor hogy akarod kideríteni az igazságot?

- Ráér.

- Biztos? Nestának nagyon tetszel. - Talán nem kellett volna említenem neki őt, mivel Björn igyekszik kicsire összehúzni magát és tüntetően nem válaszol nekem. - A nőkkel sosem lesz egyszerű, de ha halogatsz velük kapcsolatban egy döntést, abból sok jó nem sülhet ki.

- Az én döntésem teljesen egyértelmű - jelenti ki szinte dacosan, ám ennyiben hagyná a dolgot, ha ezzel nem piszkálta volna fel a kíváncsiságomat.

- Mégpedig? - kérdezek nyíltan rá.

- Hogy akárki akármit is gondol rólam, velem kapcsolatban... - Fogy a lendület, nekem pedig meg kell erőltetnem magam, nehogy elkezdjek vigyorogni rajta, ahogy a magabiztossága kissé elillan. - Szóval én nem...

- Nem mi?

- Hagyjuk - kér. Faggatnám én, ám jobbnak érzem türelmesen várni arra, hogy összekanalazza a gondolatait. Azt látom, hogy Nesta rámenős viselkedése meglehetősen nagy hatást tett rá, úgymond sokkolta, míg a Lenivel való találkozás kibillentette őt a lelki egyensúlyából, de azt hiszem, idővel rendbe rak mindent magában és a hölgyek is érezhetik majd a döntése eredményét. Én megértem a vívódását, főleg annak tudatában, hogy az emlékei és az álmai összemosódtak, s hirtelen a valóság sem tűnik számára igazinak, és remélem, tudok neki segíteni kibogozni a lelkében lévő gubancokat.

BJD meet

Szegény Björn alighogy megérkezett, el is lett citálva egy BJD találkozóra. Kapott ruhákat, ahogy azt megígértem neki, noha a táska, amiben cipelni akarom, nem lett kész, de megoldottuk, kézben hoztam-vittem, a járműveken az ölemben ült, aminek annyira nem örült, nem szeret látványosság lenni, ezt észrevettem, én azonban tejbetökként vigyorogtam. Neki fogalma sem volt róla, mire vállalkozik, én míg nekem voltak elképzeléseim, de sok felül lett múlva. Az egy dolog, hogy körberajongtak minket, az egy másik, hogy Björn múltja máris elkezdte felütni a fejét. Egyelőre nem mesélt sokat magáról, néhány fontosabb részletet, ott azonban láttam, hogy ideges lesz és hamarosan rá is jöttem, ki miatt, mert bár elfordította a fejét, lopva őt leste. Szerettem volna rákérdezni, ám Leni megelőzött, Björn közelébe sodródott, így inkább rájuk bíztam, mihez kezdenek egymással. A régi ismeretség látszott az arcukon, a nő eleinte méregette és úgy festett, nem örül túlzottan a viszontlátásnak, míg Björn kifejezetten szégyenlősnek tűnt. Diszkréten félrevonultam beszélgetni a többi BJD tulajdonossal, s mire visszanéztem, már az asztal szélén ücsörögtek bizalmasan közel egymáshoz, Björn lovagiasan átkarolta a nőt, hogy a karja támasz legyen számára, Leni pedig odadőlt hozzá. Volt valami a tekintetükben... Sőt, a srác egyértelműen és lehetetlenül szerelmes a balerinába, ha őszinte akarok lenni, noha meglepett, hogy egyáltalán ismerik egymást.

Hosszú ideig beszélgettek, aztán Leni ment másokkal is csevegni, Björnt pedig betámadták, hogy megismerhessék, de elcsíptem nem egyszer, ahogy szemmel tartja a balerinát, vigyáz rá. Jó érzés, hogy ez a kedves, lovagias, visszafogott fiú úgy érzi, hozzám tartozik... büszke vagyok rá. Látok benne magamból egy részt, látom a lehetőségeit, hiszen most még egy kóbor kutya, akinek új, hogy otthona lett, azonban igazán vonzó pasivá fog ő válni, ha jó kezekbe kerül. Bár az is igaz, hogy Björn már most nagyon gusztusos, rendes és dögös srác, hiszen a csajok ösztönösen közelednek hozzá.

Én több BJD-t ismerek, mivel a tulajdonosaikkal jóban vagyok, de a srácomnak sokkoló volt a tömeg, egész szeppent volt, Kiarával egyelőre távolról szemlélték egymást, Hiromival futó bemutatásra futotta, azt hiszem, egyikük sem nagyon tudott mit kezdeni a másikkal, Mercsivel és Rokuval tudott váltani pár szót a srácom, Nesta azonban magától jött bemutatkozni. Számomra ő volt a nap nehézbombázója és ez láttam, hogy Björnnek is gondot okoz eldönteni, hogyan viselkedjen a leányzóval, ezért igyekszik láthatatlanná válni. Nos ez nem sikerült, a találkozó után néhányan átmentünk egy kínai kajáldába, ahol Nesta egészen rövid gondolkodás után behuppant az ölébe.

Úgy vigyorogtam szegényen... Udvariasságból félrefordította a fejét, a pillantását, valamennyire átfogta, nehogy lecsússzon az ülőalkalmatosságról Nesta, és próbált egész végig uralkodni az arcizmain, amitől még ügyetlenebbnek tűnt, mégis teljesen elvarázsolt. Számára ez egy igen kínos helyzet volt, de jól kezelhette, mert a hölgy nem látszott csalódottnak.

Itthon nem támadtam le rögtön a fiút, hagytam neki időt lenyugodni, végül ő maga ült le mellém. Biztosan nem csak én ismerem azt, amikor egy ember jelentőségteljesen tesz valamit, azért jön, mert szeretetéhes, ám fogalma sincs, hogyan kérjen fel bújásra vagy akármire. Na Björn tegnap így indított, leült mellém és nagyon hallgatott, ezért az ölembe vettem, hátracsúsztam az ágyon a falhoz és hagytam, hogy elinduljon a szája. Igazából nem is tudtam végül eldönteni, mi sokkolta jobban, a Lenivel való találkozás vagy Nesta lazasága, az mindenesetre nyilvánvalóvá vált, hogy a nők terén nem teljesen tapasztalatlan, de távol akar maradni Lenin kívül mindenkitől. Szereti a balerinát. Olyan őszinte tengerszerelemmel szereti, ami romantikus könyvekbe való. De abban is biztos vagyok, hogy sosem kötné meg a nőt, távolról akar rá vigyázni, gáláns lovag marad vele, míg Leni mást nem kíván tőle. Alárendeli magát a vágyainak, méghozzá készségesen, ami engem meglep, mert nem egy akaratgyenge ember, azonban ez is azt mutatja számomra, mennyire odavan ezért a nőért: bármire képes érte.

Úgy fest, Björn kapott egy szerepet, mivel nagyon hasonlít egy sztori karakterére, mind izmosságát tekintve, mind az arcvonásait. Ha jól értem, ez egy meleg szerelmes sztori és én úgy saccolom, Björn személyesítené meg benne a semét, ő pedig, mikor erről felvilágosítottam, egészen pozitívan nyilatkozott. Azt mondta, még azért egyeztetni kell ezzel kapcsolatban, mivel nem akar vetkőzni, szexjelenteket imitálni, férfival csókolózni, de a neki bemutatott "színésztársa" és a történetet övező rajongás szimpatikus számára, ezért hajlik az ajánlat elfogadására. Meglep ez a srác, hiszen távol áll tőle a pasizás, mint olyan, viszont teljesen elfogadó másokkal, sőt, nem tűnt kategorikusan elzárkózónak azzal szemben, hogy képeken kell majd úgy tűnnie, mintha szerelmes lenne egy férfibe, gyengéd kapcsolat lenne közöttük. Furcsa módon simogatja a lelkét vagy a kis egóját ez a képsorozat, de ennek örülök, hiszen ráfér az öröm.

Kezdeti lépések

Hazajöttem a munkából, le akartam pakolni, magamhoz venni a szabálykönyvemet és már süvítettem is volna le a klubba, azonban egy kellemes hang szólalt meg, ami halálra rémített, tekintve, úgy tudtam, egyedül vagyok. A szavát nem értettem, mert angolul beszélt, de mikor előkerült az ajtó mögül, csupán a döbbenetem miatt nem bírtam sikítani. Nagyjából a térdemig ért a srác, koszos volt, szakadt ruhák takarták, a haja csapzottan tapadt össze. Nem hittem a szememnek és elképzelésem sem volt, mit kellene tennem, ám ő egészen magabiztosnak látszott, közelebb lépdelt és úgy bámult rám fel, mintha én lennék a világmindenség.

- Hát hazaérkeztem... - állapította meg. Körül sem nézett, csupán engem fürkészett, bennem pedig kezdett megfogalmazódni, hogy talán megőrültem, főleg, mert ezt már magyarul mondta. - A nevem Björn és mostantól hozzád tartozom - jelentette ki.

- Mivan?! - Nem állítom, hogy a helyzet magaslatán voltam, még le is rogytam hozzá, de nem mertem megérinteni, mert azt gondoltam, elillan, ha megpróbálom a markomba fogni. Furcsa élmény volt a lakásomban látni egy magától mozgó, mimikával és hanggal, értelemmel rendelkező babát, aki ráadásul a kifakadásomra úgy tűnt, elszégyellte magát.

- Talán nem így kell... Ne beszéljek és mozduljak többet? - Hallgattam, mire teljesen megmerevedett. Ekkor érte nyúltam és megvizsgáltam egy kicsit, de a kabátja levétele után rúgkapálni kezdett. - Na jó, ez nem megy, tegyél le! - hadarta.

- Mások nem élnek... - motyogtam.

- Nem tudom, miről beszélsz, de én ezt a helyet és téged kereslek évek óta. Most végre úgy érzem, hazaértem.

- Szoktál enni is?

- Ööö... - Mintha csak most tudatosult benne valami, végigmérte magát. - Eddig ettem, igen... viszont megváltoztam... kicsit... mióta beléptem a lakásba... Magasabb voltam... és nem ilyen... Talán azért történt, mert megtaláltam a Menedékem.

- Az mi? - kérdeztem rá.

- Hát... otthonféle. Mindenki keres egy helyet vagy valakit, ahol vagy akivel megtalálja... önmagát. Nem tudom elmondani, de minden azért lett olyan velem, amilyen, mert itthon te ilyen világot teremtettél.

- Nem értem ezt a hablatyot. Abban sem vagyok biztos, hogy nem álmodom.

- Ha álmodsz, akkor én is és ez egy közös, de úgy is jó, örülnék neki - válaszolta. - Nem tudtam, mi lesz, ha egyszer megérkezek, de azt hiszem, nem is volt fontos annyira, csak az számít, hogy végre itt vagyok.

- És ha kiraklak? - vettem fel, ám zöld szemeiben olyan ijedtség látszott, hogy megsajnáltam. - Nyugi, eszemben sincs. Megfürdetlek, aztán el kell mennem, de legkésőbb holnap varrok néhány ruhát neked, hogy ne kelljen meztelenkednek.

- Nem maradhatnék így? - kérdezte kínosan.

- Nem.


Úgy gondoltam, ha álom, mindegy, mit csinálok, ha nem, akkor semmiképpen sem maradhat szakadt cuccokban, koszosan, s mivel túl kicsi volt ebben a nagyokra szabott világban, a segítségemre szorult. Hamar megértettem, miért vonakodik a szégyenlősség mellett levetkőzni, hiszen a teste nagy részét sebek borították, a hátán vágások látszottak.

- Mi történt veled? - faggattam, miközben a haját mostam.

- Megégtem.

- És a vágások?

- Elvertek.

- Mikor?

- Rég, már majdnem tíz éve. - A fejét lehajtotta, még azután sem nézett ezután a szemembe, hogy megtörölgettem, sőt, a törölközővel kínosan takargatta magát, méghozzá nem férfiúi büszkeségét vagy fenekét, hanem a hátát, vállát, ahol a hegek látszottak.

- Mi baj? - Nem válaszolt, csak még jobban kerülte a pillantásomat. Én ekkorra már eldöntöttem, hogy ez nem lehet álom, bár még nem érthetem, mi a fene folyik körülöttem, azonban azt sehogy sem tudtam letagadni magam előtt, hogy megfogtam, s amit beszélgetünk, ami történik, az nem homályos, nem folyik egybe, az emlékeim nem tűnnek el, mint egy álomban. - Björn?

- Sajnálom, hogy... ilyen vagyok - bökte ki.

- Milyen?

- Ilyen. - Vállat vont, s még jobban összefogta magán a törölközőt, amiből megértettem, hogy valami olyasmi bántja, aminek köze van a hegeihez, ezért felemeltem és az ágyra tettem a szobában.

- Abszolút rendben van veled minden. Még fogalmam sincs, mi a franc ez az egész, de veled minden rendben, érted? Most el kell mennem, várnak rám, addig ne menj el. Éhes vagy?

- Nem. Olvashatok?

- Persze. Mit szeretnél?

- Mindegy. - Odaadtam neki találomra egy könyvet, betakartam a takarómmal, azzal felöltöztem, táskát vettem és elhagytam a lakást. Rázártam az ajtót, ezért biztos voltam benne, hogy nem tud elmenni, így ha a játék után is ott lesz, akkor nem álmodtam, egy megelevenedett BJD tulajdonosa lettem, aki egyszerűen fantasztikusan néz ki.


És ott volt. Beszámolt róla, mennyire nehezen boldogul a magyar nyelvvel, nem érez éhséget, szomjúságot vagy fáradtságot, de úgy érzi, képes lenne enni, inni és aludni, mint korábban. Azt mondta, hirtelen ment össze és még nem tudja, mik változtak meg és pontosan milyenre, csak abban megingathatatlan, hogy jó helyre talált. Én szeretném, ha ezt mindig így gondolná, mert jó érzés, hogy itt van velem, érdekel, kicsoda ő, honnan jött és mit keres nálam, miért kellett hozzám eljönnie. A Menedékről olyasmit mondott, hogy mindenkié másmilyen, mindenki máshonnan indul, másmilyen alapokkal érkezik, más történettel rendelkezik, hiszen az, aki baba és az, aki tulajdonos, valahogy együtt hozzák össze azt a világot, ami végül megalkotja a Menedéket. Nem mondom, hogy ezt teljesen értem, de elfogadom és örülök annak, hogy Björn nálam találta ezt meg. Azt már tudom róla, hogy nyolc éves koráig a szüleivel élt, aztán ők egy lakástűzben meghaltak, a srác árvaházba került, ahol nem volt annyira jó sora, kiskamaszként meg is verték, majd nem látták el rendesen, aztán felnőtté válása után négy évig vándorolt Európában, míg ide megérkezett. Beismerte, hogy szeret írni, ezért megkértem, írjon történeteket, hiszen úgysem tudja, amikre emlékszik, álmok-e vagy valóság, ráadásul magam is szívesen adózom a szöveggyártás oltárán, így bizonytalan indulással, de megkezdtük közös életünket és úgy érzem, idővel kinőjük a gyerekcipőt.