Az ágyon fekszünk egymás mellett a sötétben. Már nem tudom, kinek az ötlete volt, de mindketten szeretjük ezt csinálni. A zene lehallgatott percekkel ezelőtt, csak a csend veszi körbe a gondolataink felhőjét, mikor megmozdul. Haja súrolja az ágy takaróját, halk neszt hallok, s ahogy felé fordítom a fejem, rájövök, ő is ugyanezt tette, engem néz. A tekintete most is átható, nyitott és őszinte, bár csak sziluetteket látok a srácból, szóval akár képzelhetem is egy részét ennek a látványnak, mégis rámosolygok.
- Mi van akkor, ha megváltoznak az érzéseim? - töri meg kérdéssel a csendet.
- Minden változik, az idő, a világ, az emberek... Ez normális.
- De van, amiben nem változom.
- Fejtsd ki, mesélj - kérem tőle, mire arcát ismét felfelé fordítva mereng a sötétségbe.
- Tudod... én tényleg nem tudom, mi történt Leni és köztem - kezd bele nehézkesen. Sokszor ismétli ezt a témát, fontos számára, s az, hogy beszél róla, csak hangossá teszi a benne dúló csatát, de én inkább meghallgatom, hátha végül békére lel egyszer. Nem várhatom el tőle azonnal ezt, évekig járta a világot, az utcán élt, most pedig egy hónapja otthona van, alakulófélben vannak barátságai és ismét, talán intenzívebben a korábbiaknál, élvezheti a női társaságot, a hölgyek figyelmét. Persze nem élvezi, inkább megzavarja, de idővel változni fog ez. Majd ha eljut oda, hogy nem mint nőt, hanem mint embert próbálja megérteni azokat, akiken nem tud eligazodni, a női dolgaikat pedig nem kísérli meg többször megvilágosítani, mert férfiként nem értheti azokat. - Valami biztosan, mert ismerős voltam neki, mindig a közelembe jön, beszélget velem, kicsit bizalmasabb is velem, azt hiszem, mint másokkal... Szóval... nem tudom, mit kellene éreznem.
- Szereted, nem?
- Lehet nem szeretni? - válaszol kérdéssel, ami meglep. Mióta csinál könnyedén viccet egy ilyen komoly témából? Tisztában vagyok vele, milyen egyszerű palást is ez, de hogy Björn ismerné, azt nem gondoltam volna. Keserűnek hat a szájából a kérdés, bármilyen őszinte szándékkal is kérdezte, bár lehet, csupán én képzelem bele ezt, ő valóban nem bírja elképzelni, hogy eljöhet az idő, mikor már nem Lenit fogja szeretni.
- Van egy lánya valaki mástól, odavan a művészekért, a karrierje és most már a gyereke a legfontosabb számára. Mit akarsz tőle?
- Elvenném feleségül. - Kicsúszik a száján, de felül az ágyon. - Elvenném feleségül - erősíti meg, mire én is felülök.
- Leni kedves nő, a lánya nagyon cuki a pukkancssága ellenére, vagy tán pont azért, de igazából nem ismered őket, ezért is vagy ennyire bizonytalan, nem igaz?
- Nem, én a viselkedését nem értem Leninek.
- Élvezi, hogy szabad.
- És én pont ezt a szabadságot venném el tőle?
- Ne forgasd ki a szavaimat, ilyet burkoltan sem állítottam - válaszolok elmosolyodva. - Váltsunk nézőpontot - javaslom. - Ha te lennél Leni, s felbukkanna valaki a múltadból, akivel egyszer találkoznál, te hozzámennél feleségül? Vagy egyáltalán hogy éreznéd magad? - faggatom, mire csüggedten leszegi a fejét. - Értem én, hogy mit szeretnél, csak ez a másik oldalról lehet például nagyon ijesztő. Mondtad neki?
- Nem.
- Egyelőre ne is - tanácsolom barátságosan megdörgölve a vállát. - Udvarolj neki, aztán érezni fogod, szeretne-e veled lenni vagy sem. Nem kell ragaszkodnod hozzá, fiatal vagy, ha változnak az érzéseid, megtetszik valaki más, az is teljesen rendben van - biztatom és biztosítom erről, Björn pedig csak felszusszan.
Én egy kicsit reménytelennek látom az ügyet, Leni valószínűleg kedveli, szimpatikusnak találja, de egyelőre nem akar beleugrani még egy házasságba, főleg nem egy olyan sráccal, aki fiatalabb nála és alig tud róla valamit. És utóbbi lehet a fő probléma. Björnt is megértem, számára Leni egy megtestesült álom, csak az élet úgy működik, hogy akkor válik álommá, ha ketten álmodják.
2014. március 25., kedd
2014. március 3., hétfő
Nehéz ügyek
Nincs most ihletem az íráshoz, ezért csak a közösségi oldalakat böngészem. Az állatok halkan szöszmötölnek, Björn pedig az ágyam végében olvas. Vagy legalábbis úgy tesz. Akárhányszor rápillantok, ugyanazt a magába mélyedő arckifejezést látom és mintha nem változna az oldal szerkezete, ami előtte hever az ágyon. Szerintem agyal valamin, így mellé dőlök. Ettől megijed, összerándul és félrehúzódik, ezért rámosolygok.
- Nincs baj, nyugi, idebent semmi sem támad rád - biztosítom róla szelíden, de csak azt érem el vele, hogy félrefordítja a fejét és lesüti a tekintetét. Halvány mosollyal igyekszem megbékíteni, még a vállát is finoman megsimogatom, amit nehezményez egy kicsit, alig észrevehetően elhúzódik, holott a lelkére kötöttem, nem zavarnak a hegei, szerintem azokkal együtt is remekül néz ki. Persze kishitű, de ha továbbra is Marica succubusának figyelmét élvezheti, remélem, rá fog jönni, hogy dögös srác, mindene megvan, amire szüksége lehet. - Mi foglalkoztat ennyire? - kérdezem teljesen elheveredve mellette, mire eltolja a hozzá képest méretes könyvet és hátradől a támlának.
- A találkozó élményein gondolkodom - vallja be.
- Azon belül is Lenin?
- Többek között.
- Mégpedig? - faggatom finoman. - Kiragadsz néhány gondolatot a fejedből, hogy nekem is legyen elképzelésem, vagy inkább ne firtassuk?
- Nyilvánvalóan találkoztunk, mert emlékezett rám, de csak ennyiben vagyok biztos. Még mindig sejtésem sincs, mi történt köztünk... úgy értem, mi történt meg - javítja ki magát. - Sok mindenre emlékszem, de minden olyan zavaros... Nem tudom, hogyan viselkedjek vele, mit gondol rólam, melyik az igazi emlékem és miket álmodtam csupán Leni köré... - Ha nehezen is, de elindul a szája és dől belőle a szó, így látom, mennyire aggasztja mindez valójában. Szereti a balerinát, ez megvétózhatatlan, ám abban is teljesen biztos vagyok, hogy semmi többet nem fog tenni érte, minthogy vigyáz rá, kedves vele, néha esetleg megszólítja, míg Leni számára is érthető jelét nem adja annak, hogy ennél azért többre vágyik.
- Szeretnéd, hogy egyeztessek Nanával, így tudj vele találkozni? - ajánlom fel, mikor hosszabb ideig hallgat, azonban ettől láthatóan megrémül.
- Dehogy! - Annyira aranyos, hogy elnevetem magam.
- Akkor hogy akarod kideríteni az igazságot?
- Ráér.
- Biztos? Nestának nagyon tetszel. - Talán nem kellett volna említenem neki őt, mivel Björn igyekszik kicsire összehúzni magát és tüntetően nem válaszol nekem. - A nőkkel sosem lesz egyszerű, de ha halogatsz velük kapcsolatban egy döntést, abból sok jó nem sülhet ki.
- Az én döntésem teljesen egyértelmű - jelenti ki szinte dacosan, ám ennyiben hagyná a dolgot, ha ezzel nem piszkálta volna fel a kíváncsiságomat.
- Mégpedig? - kérdezek nyíltan rá.
- Hogy akárki akármit is gondol rólam, velem kapcsolatban... - Fogy a lendület, nekem pedig meg kell erőltetnem magam, nehogy elkezdjek vigyorogni rajta, ahogy a magabiztossága kissé elillan. - Szóval én nem...
- Nem mi?
- Hagyjuk - kér. Faggatnám én, ám jobbnak érzem türelmesen várni arra, hogy összekanalazza a gondolatait. Azt látom, hogy Nesta rámenős viselkedése meglehetősen nagy hatást tett rá, úgymond sokkolta, míg a Lenivel való találkozás kibillentette őt a lelki egyensúlyából, de azt hiszem, idővel rendbe rak mindent magában és a hölgyek is érezhetik majd a döntése eredményét. Én megértem a vívódását, főleg annak tudatában, hogy az emlékei és az álmai összemosódtak, s hirtelen a valóság sem tűnik számára igazinak, és remélem, tudok neki segíteni kibogozni a lelkében lévő gubancokat.
- Nincs baj, nyugi, idebent semmi sem támad rád - biztosítom róla szelíden, de csak azt érem el vele, hogy félrefordítja a fejét és lesüti a tekintetét. Halvány mosollyal igyekszem megbékíteni, még a vállát is finoman megsimogatom, amit nehezményez egy kicsit, alig észrevehetően elhúzódik, holott a lelkére kötöttem, nem zavarnak a hegei, szerintem azokkal együtt is remekül néz ki. Persze kishitű, de ha továbbra is Marica succubusának figyelmét élvezheti, remélem, rá fog jönni, hogy dögös srác, mindene megvan, amire szüksége lehet. - Mi foglalkoztat ennyire? - kérdezem teljesen elheveredve mellette, mire eltolja a hozzá képest méretes könyvet és hátradől a támlának.
- A találkozó élményein gondolkodom - vallja be.
- Azon belül is Lenin?
- Többek között.
- Mégpedig? - faggatom finoman. - Kiragadsz néhány gondolatot a fejedből, hogy nekem is legyen elképzelésem, vagy inkább ne firtassuk?
- Nyilvánvalóan találkoztunk, mert emlékezett rám, de csak ennyiben vagyok biztos. Még mindig sejtésem sincs, mi történt köztünk... úgy értem, mi történt meg - javítja ki magát. - Sok mindenre emlékszem, de minden olyan zavaros... Nem tudom, hogyan viselkedjek vele, mit gondol rólam, melyik az igazi emlékem és miket álmodtam csupán Leni köré... - Ha nehezen is, de elindul a szája és dől belőle a szó, így látom, mennyire aggasztja mindez valójában. Szereti a balerinát, ez megvétózhatatlan, ám abban is teljesen biztos vagyok, hogy semmi többet nem fog tenni érte, minthogy vigyáz rá, kedves vele, néha esetleg megszólítja, míg Leni számára is érthető jelét nem adja annak, hogy ennél azért többre vágyik.
- Szeretnéd, hogy egyeztessek Nanával, így tudj vele találkozni? - ajánlom fel, mikor hosszabb ideig hallgat, azonban ettől láthatóan megrémül.
- Dehogy! - Annyira aranyos, hogy elnevetem magam.
- Akkor hogy akarod kideríteni az igazságot?
- Ráér.
- Biztos? Nestának nagyon tetszel. - Talán nem kellett volna említenem neki őt, mivel Björn igyekszik kicsire összehúzni magát és tüntetően nem válaszol nekem. - A nőkkel sosem lesz egyszerű, de ha halogatsz velük kapcsolatban egy döntést, abból sok jó nem sülhet ki.
- Az én döntésem teljesen egyértelmű - jelenti ki szinte dacosan, ám ennyiben hagyná a dolgot, ha ezzel nem piszkálta volna fel a kíváncsiságomat.
- Mégpedig? - kérdezek nyíltan rá.
- Hogy akárki akármit is gondol rólam, velem kapcsolatban... - Fogy a lendület, nekem pedig meg kell erőltetnem magam, nehogy elkezdjek vigyorogni rajta, ahogy a magabiztossága kissé elillan. - Szóval én nem...
- Nem mi?
- Hagyjuk - kér. Faggatnám én, ám jobbnak érzem türelmesen várni arra, hogy összekanalazza a gondolatait. Azt látom, hogy Nesta rámenős viselkedése meglehetősen nagy hatást tett rá, úgymond sokkolta, míg a Lenivel való találkozás kibillentette őt a lelki egyensúlyából, de azt hiszem, idővel rendbe rak mindent magában és a hölgyek is érezhetik majd a döntése eredményét. Én megértem a vívódását, főleg annak tudatában, hogy az emlékei és az álmai összemosódtak, s hirtelen a valóság sem tűnik számára igazinak, és remélem, tudok neki segíteni kibogozni a lelkében lévő gubancokat.
2014. március 1., szombat
BJD meet
Szegény Björn alighogy megérkezett, el is lett citálva egy BJD találkozóra. Kapott ruhákat, ahogy azt megígértem neki, noha a táska, amiben cipelni akarom, nem lett kész, de megoldottuk, kézben hoztam-vittem, a járműveken az ölemben ült, aminek annyira nem örült, nem szeret látványosság lenni, ezt észrevettem, én azonban tejbetökként vigyorogtam. Neki fogalma sem volt róla, mire vállalkozik, én míg nekem voltak elképzeléseim, de sok felül lett múlva. Az egy dolog, hogy körberajongtak minket, az egy másik, hogy Björn múltja máris elkezdte felütni a fejét. Egyelőre nem mesélt sokat magáról, néhány fontosabb részletet, ott azonban láttam, hogy ideges lesz és hamarosan rá is jöttem, ki miatt, mert bár elfordította a fejét, lopva őt leste. Szerettem volna rákérdezni, ám Leni megelőzött, Björn közelébe sodródott, így inkább rájuk bíztam, mihez kezdenek egymással. A régi ismeretség látszott az arcukon, a nő eleinte méregette és úgy festett, nem örül túlzottan a viszontlátásnak, míg Björn kifejezetten szégyenlősnek tűnt. Diszkréten félrevonultam beszélgetni a többi BJD tulajdonossal, s mire visszanéztem, már az asztal szélén ücsörögtek bizalmasan közel egymáshoz, Björn lovagiasan átkarolta a nőt, hogy a karja támasz legyen számára, Leni pedig odadőlt hozzá. Volt valami a tekintetükben... Sőt, a srác egyértelműen és lehetetlenül szerelmes a balerinába, ha őszinte akarok lenni, noha meglepett, hogy egyáltalán ismerik egymást.
Hosszú ideig beszélgettek, aztán Leni ment másokkal is csevegni, Björnt pedig betámadták, hogy megismerhessék, de elcsíptem nem egyszer, ahogy szemmel tartja a balerinát, vigyáz rá. Jó érzés, hogy ez a kedves, lovagias, visszafogott fiú úgy érzi, hozzám tartozik... büszke vagyok rá. Látok benne magamból egy részt, látom a lehetőségeit, hiszen most még egy kóbor kutya, akinek új, hogy otthona lett, azonban igazán vonzó pasivá fog ő válni, ha jó kezekbe kerül. Bár az is igaz, hogy Björn már most nagyon gusztusos, rendes és dögös srác, hiszen a csajok ösztönösen közelednek hozzá.
Én több BJD-t ismerek, mivel a tulajdonosaikkal jóban vagyok, de a srácomnak sokkoló volt a tömeg, egész szeppent volt, Kiarával egyelőre távolról szemlélték egymást, Hiromival futó bemutatásra futotta, azt hiszem, egyikük sem nagyon tudott mit kezdeni a másikkal, Mercsivel és Rokuval tudott váltani pár szót a srácom, Nesta azonban magától jött bemutatkozni. Számomra ő volt a nap nehézbombázója és ez láttam, hogy Björnnek is gondot okoz eldönteni, hogyan viselkedjen a leányzóval, ezért igyekszik láthatatlanná válni. Nos ez nem sikerült, a találkozó után néhányan átmentünk egy kínai kajáldába, ahol Nesta egészen rövid gondolkodás után behuppant az ölébe.
Úgy vigyorogtam szegényen... Udvariasságból félrefordította a fejét, a pillantását, valamennyire átfogta, nehogy lecsússzon az ülőalkalmatosságról Nesta, és próbált egész végig uralkodni az arcizmain, amitől még ügyetlenebbnek tűnt, mégis teljesen elvarázsolt. Számára ez egy igen kínos helyzet volt, de jól kezelhette, mert a hölgy nem látszott csalódottnak.
Itthon nem támadtam le rögtön a fiút, hagytam neki időt lenyugodni, végül ő maga ült le mellém. Biztosan nem csak én ismerem azt, amikor egy ember jelentőségteljesen tesz valamit, azért jön, mert szeretetéhes, ám fogalma sincs, hogyan kérjen fel bújásra vagy akármire. Na Björn tegnap így indított, leült mellém és nagyon hallgatott, ezért az ölembe vettem, hátracsúsztam az ágyon a falhoz és hagytam, hogy elinduljon a szája. Igazából nem is tudtam végül eldönteni, mi sokkolta jobban, a Lenivel való találkozás vagy Nesta lazasága, az mindenesetre nyilvánvalóvá vált, hogy a nők terén nem teljesen tapasztalatlan, de távol akar maradni Lenin kívül mindenkitől. Szereti a balerinát. Olyan őszinte tengerszerelemmel szereti, ami romantikus könyvekbe való. De abban is biztos vagyok, hogy sosem kötné meg a nőt, távolról akar rá vigyázni, gáláns lovag marad vele, míg Leni mást nem kíván tőle. Alárendeli magát a vágyainak, méghozzá készségesen, ami engem meglep, mert nem egy akaratgyenge ember, azonban ez is azt mutatja számomra, mennyire odavan ezért a nőért: bármire képes érte.
Úgy fest, Björn kapott egy szerepet, mivel nagyon hasonlít egy sztori karakterére, mind izmosságát tekintve, mind az arcvonásait. Ha jól értem, ez egy meleg szerelmes sztori és én úgy saccolom, Björn személyesítené meg benne a semét, ő pedig, mikor erről felvilágosítottam, egészen pozitívan nyilatkozott. Azt mondta, még azért egyeztetni kell ezzel kapcsolatban, mivel nem akar vetkőzni, szexjelenteket imitálni, férfival csókolózni, de a neki bemutatott "színésztársa" és a történetet övező rajongás szimpatikus számára, ezért hajlik az ajánlat elfogadására. Meglep ez a srác, hiszen távol áll tőle a pasizás, mint olyan, viszont teljesen elfogadó másokkal, sőt, nem tűnt kategorikusan elzárkózónak azzal szemben, hogy képeken kell majd úgy tűnnie, mintha szerelmes lenne egy férfibe, gyengéd kapcsolat lenne közöttük. Furcsa módon simogatja a lelkét vagy a kis egóját ez a képsorozat, de ennek örülök, hiszen ráfér az öröm.
Hosszú ideig beszélgettek, aztán Leni ment másokkal is csevegni, Björnt pedig betámadták, hogy megismerhessék, de elcsíptem nem egyszer, ahogy szemmel tartja a balerinát, vigyáz rá. Jó érzés, hogy ez a kedves, lovagias, visszafogott fiú úgy érzi, hozzám tartozik... büszke vagyok rá. Látok benne magamból egy részt, látom a lehetőségeit, hiszen most még egy kóbor kutya, akinek új, hogy otthona lett, azonban igazán vonzó pasivá fog ő válni, ha jó kezekbe kerül. Bár az is igaz, hogy Björn már most nagyon gusztusos, rendes és dögös srác, hiszen a csajok ösztönösen közelednek hozzá.
Én több BJD-t ismerek, mivel a tulajdonosaikkal jóban vagyok, de a srácomnak sokkoló volt a tömeg, egész szeppent volt, Kiarával egyelőre távolról szemlélték egymást, Hiromival futó bemutatásra futotta, azt hiszem, egyikük sem nagyon tudott mit kezdeni a másikkal, Mercsivel és Rokuval tudott váltani pár szót a srácom, Nesta azonban magától jött bemutatkozni. Számomra ő volt a nap nehézbombázója és ez láttam, hogy Björnnek is gondot okoz eldönteni, hogyan viselkedjen a leányzóval, ezért igyekszik láthatatlanná válni. Nos ez nem sikerült, a találkozó után néhányan átmentünk egy kínai kajáldába, ahol Nesta egészen rövid gondolkodás után behuppant az ölébe.
Úgy vigyorogtam szegényen... Udvariasságból félrefordította a fejét, a pillantását, valamennyire átfogta, nehogy lecsússzon az ülőalkalmatosságról Nesta, és próbált egész végig uralkodni az arcizmain, amitől még ügyetlenebbnek tűnt, mégis teljesen elvarázsolt. Számára ez egy igen kínos helyzet volt, de jól kezelhette, mert a hölgy nem látszott csalódottnak.
Itthon nem támadtam le rögtön a fiút, hagytam neki időt lenyugodni, végül ő maga ült le mellém. Biztosan nem csak én ismerem azt, amikor egy ember jelentőségteljesen tesz valamit, azért jön, mert szeretetéhes, ám fogalma sincs, hogyan kérjen fel bújásra vagy akármire. Na Björn tegnap így indított, leült mellém és nagyon hallgatott, ezért az ölembe vettem, hátracsúsztam az ágyon a falhoz és hagytam, hogy elinduljon a szája. Igazából nem is tudtam végül eldönteni, mi sokkolta jobban, a Lenivel való találkozás vagy Nesta lazasága, az mindenesetre nyilvánvalóvá vált, hogy a nők terén nem teljesen tapasztalatlan, de távol akar maradni Lenin kívül mindenkitől. Szereti a balerinát. Olyan őszinte tengerszerelemmel szereti, ami romantikus könyvekbe való. De abban is biztos vagyok, hogy sosem kötné meg a nőt, távolról akar rá vigyázni, gáláns lovag marad vele, míg Leni mást nem kíván tőle. Alárendeli magát a vágyainak, méghozzá készségesen, ami engem meglep, mert nem egy akaratgyenge ember, azonban ez is azt mutatja számomra, mennyire odavan ezért a nőért: bármire képes érte.
Úgy fest, Björn kapott egy szerepet, mivel nagyon hasonlít egy sztori karakterére, mind izmosságát tekintve, mind az arcvonásait. Ha jól értem, ez egy meleg szerelmes sztori és én úgy saccolom, Björn személyesítené meg benne a semét, ő pedig, mikor erről felvilágosítottam, egészen pozitívan nyilatkozott. Azt mondta, még azért egyeztetni kell ezzel kapcsolatban, mivel nem akar vetkőzni, szexjelenteket imitálni, férfival csókolózni, de a neki bemutatott "színésztársa" és a történetet övező rajongás szimpatikus számára, ezért hajlik az ajánlat elfogadására. Meglep ez a srác, hiszen távol áll tőle a pasizás, mint olyan, viszont teljesen elfogadó másokkal, sőt, nem tűnt kategorikusan elzárkózónak azzal szemben, hogy képeken kell majd úgy tűnnie, mintha szerelmes lenne egy férfibe, gyengéd kapcsolat lenne közöttük. Furcsa módon simogatja a lelkét vagy a kis egóját ez a képsorozat, de ennek örülök, hiszen ráfér az öröm.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)