Björn egyik nap bejelentette, hogy állatos kigurumit akar, olyat, aminek rendesen van fülecskéje a kapucniján és farkincája, no meg egy szőrmegalléros, szintén állattartozékokkal rendelkező edzőruhafélét akar. Lestem rá nagy szemekkel, mert nem vall rá, hogy ilyesmit akarna, de hát úgy fest, kezd kialakulni, mire vágyik. A másik ilyen "he?!" bejelentése egy lovagi páncél volt, majd mikor látta a képemen, hogy ez aztán a lehetetlen küldetés, azt mondta, nem muszáj fémből lennie. Hát... alaposan kinevettem szegényt, utána meg már nem lehetett megbékíteni azzal, hogy tervezünk valami címert neki és azzal díszített menő pólót kap, onnantól kezdve csak olvasni volt hajlandó. Mit ne mondjak, imádtam érte. Végre nem fogad el mindig mindent, nem törődik bele akármibe. Olyan csendesen és türelemmel viselte, hogy Leni nem engedi közel magához, vagy hogy Ayu elfordult tőle... ijesztő volt. Ebben némi változás történt, Ayu nagyjából egy-másfél hónap vezeklés után elfogadta Björn bocsánatkérését és azt nyilatkozta, hajlandó adni még egy esélyt neki. Ezt persze az előzte meg, hogy Björn valami olyasmit mondott neki, hogy "Tudom, hogy ezt nem szokás kimondani, de ez engem nem érdekel, én szeretlek és szeretném, ha megbocsátanál nekem, ám ha nem, úgy is jó, attól még szeretni foglak és vigyázok rád.". Vér romantikus, bakker! Kéne újra írnia, de hónapok óta képtelen rá, holott elkezdte megírni a találkozását Hannával, a német "nőjével". Hihhetetlen ez a fiú, minél több apróság derül ki róla, annál nagyobbakat kamillázok. Theora kiderült, hogy egy kissé neheztel és kínosan érintené, ha újra találkozna vele, de aggódik is kicsit miatta, hiszen mindig egy laza srác volt, aki túl könnyen ment bele sok dologba.
A Lenával való ismételt találkozás mókásra sikerült, valahogy egyik sem tudott mit kezdeni a másikkal, Haru meg aztán végképp hülyén érezte magát harmadikként, úgyhogy Björn vagy Rizel megoldották a kérdést, elmentek kettesben játszani. Megint volt repülőzés, rengeteget ölelgették egymást, s mint kiderült, Rizel szerint Björn is azok közé tartozik, aki nem "kakafej". =D Imádjuk azt a kiscsajt! Személy szerint Vionában, aki most egyáltalán nem hasonlított korábbi önmagára, megláttam Hannát és bepillantást nyertem a srácom karmájába is. Szegény nagyon kemény sorsot húzott. Én tudtam, hogy a nőkkel nincs szerencséje, mert mindig olyat fog ki, akivel "nem jön össze", de hogy tulajdonképpen az rendeltetett neki, hogy csak az egyik álma teljesüljön - vagy a gyerek, vagy a nagy szerelem -, azért azt már tényleg durvának találom. Láttam őt, amint elhúzódva ül tőle Hanna, aki bár odavan a srácért, számára Björn inkább szükség, mint más, a rajongása az emberi és érzelmi oldalára korlátozódik, na meg a testiségre, ezért Björn megrekedt, viszont a közös gyereket meg el nem engedi, ha az ő vére folyik a kicsiben, akkor ő mindent hátrahagyva a legjobb apa lesz a világon, mert egy gyereket szeretni kell és szülőkre van szüksége a srác szerint, s ez mindent, szerelmet, vágyakat, karriert, barátságot, tényleg mindent felrúg Björn számára. Azt hiszem, most kezdtem el reménykedni, hogy Hanna nem bukkan fel az életében, mert az szinte biztosan mindent tönkretesz.
