Büszke voltam, mert bár egy keveset elárult némi ráhatás után, úri módra titokban tart egy csomó mindent Ayuval kapcsolatban. Elkezdődött köztük valami, bár Björn nem igazán volt biztos a maga érzéseiben. Kedvelte Ayut, tetszett is neki a lány, de mivel pontosan tudja, milyen érzés epedni valaki után, akinek te nem vagy annyira fontos, félt, hogy megbántja Ayut. Ennek ellenére a csavargásaikkor tisztán látszódott köztük, hogy alakulgat azért lassacskán ez a kapcsolat.
Meglátogattuk Nestát és Maricát, az egy felettébb mókás és érdekes esetre sikerült, a démon ugyanis alaposan kérdőre vonta Björnt, de a fiú jól bírta a gyűrődést, finoman és semlegesen kezelte le a helyzetet, nem mondott többet a kelleténél, no meg nem érezte úgy, hogy elszámolással tartozna a lánynak, így viszonylag hamar túlestek a nehezén, aztán kezdődött a szokásos beszélgetésmenet köztük.
Sétálgattak, kicsit szekálták egymást - főleg Nesta Björnt - szeretetből, aztán valahogy csak sikerült lángot gyújtani, mert mire észbe kaptunk Maricával, Nesta már a fának lett nyomva.
Emlékeztem rá, hogy Björn korábban álmodhatott valami korhatárosat Nestával, amit nagyon nem akart beismerni, főleg nem akart róla bármit is elárulni, de hogy ez ennyire sokat számítson... Pedig így volt, Nestának nem kellett sokáig húzgálnia az oroszlán bajszát, hogy a vadállat felébredjen és levadássza a pimasz prédát. Valósággal játszottak egymással, mindkettő élvezte a másikban rejlő szenvedélyt, úgyhogy elragadták őket a buja érzelmek, rövidesen már Björn volt a fának nyomva és csókolva. Nem mintha a fiú bánta volna.
A bánat az később jött, mikor hazaérkeztünk és Björn elkezdett gondolkodni, mi is történt, hogyan is jutottak el Nestával ilyen messzire. Persze élvezte, azt nem tagadhatta maga előtt és nem is akarta, ami jó, az jó, ám Ayu elutasító viselkedése hamarosan ráébresztette a srácot, hogy alaposan kisiklott arról a vágányról, amin haladt és aminek az útja nagyon is tetszett neki. Nestával a barátsága is veszélybe került, úgy érezte, hiszen azok után nem volt benne biztos, hogy mindez megtörtént köztük, hogy megállja pajzán gondolatok nélkül a találkozást újra Nestával, az pedig, hogy milyen károkat szenvedett el az Ayuval való kapcsolata, kifejezhetetlen. A félénk, de őszinte, odaadó lányból egy kis bestia lett szép lassan, aki először csak elhúzódott tőle, elfordította a fejét, majd tudomást sem vett a jelenlétéről.
Őrülten fájt ez a viselkedés Björnnek, de ő nem az a feladós fajta, pláne úgy nem, hogy ráébredt, a Lena iránt érzett heves szerelme elkezdett elpárologni, míg Ayu közelségét kifejezetten vágyta, szerette volna jóvá tenni a hibáját és azt, hogy folytathassák, amiért persze kész volt megküzdeni. Szerintem kifejezetten édesen udvarolt Ayunak, ám a lány hűvös maradt vele, nem ritkán durván utasította el.
Hagyta ezután egy kicsit ülepedni a dolgokat, gyógyulni a sebeket, amiket a lánynak okozott és amit a lány neki, aztán új lendülettel folytatta a vezeklést és az udvarlást.
Lassan ment, de úgy tűnt, jól halad Ayu megszelídítésével. Taly azt mondta, azért bánik Björnnel így, mert még szereti, s a srác is reményt táplált a kapcsolat helyre állítása iránt, főleg azután, hogy megint egy kicsit a közelébe kerülhetett. Én azt láttam rajta, hogy örül, hogy elkezdett romantikus dolgokon agyalni, spontán mosolygott, aztán mikor rákérdeztem, csak szégyenlősen leszegte a fejét.
A mai kirándulás már nem sikerült ennyire jól, Ayu változékony volt, hol engedékenyebb, hol kifejezetten gőgös vagy elutasító. Nem tudom, mi lelte a leányzót, de szegény Björn most nagyon a padlón van, még sokkal jobban, mint mikor ráébredt, hogy kisiklott a megfelelő vágányról. Most azt látom rajta, hogy nem érti a helyzetet, szomorú és csalódott. Nem azért, mert nem megy könnyen Ayu bocsánatának elnyerése, hiszen a srác küzdőszellemével semmi gond, ő rontotta el, ő ki is fogja javítani, inkább úgy gondolom, a változás bántja, ami Ayunál állt be. Mintha számára Björn már nem lenne fontos, pusztán egy még ki nem dobott játékszer, amit azért néha még betesz az ágyba, hogy ne a földön legyen, de már nem szívesen alszik vele. Ez pokolira bántja a srácot, ma hallottam is, hogy megkérdezte Ayut, helyrehozható-e még valaha a kapcsolatuk, lesznek-e még barátok, esetleg megbocsát-e neki annyira, hogy esetleg elfogadja az udvarlását. Björn nem az a szőnyeg alá söprős figura, ki mer mondani ilyesmit, mégis azért egy kissé meglepett a nyíltsága. Most látom csak, mennyire szereti Ayut és mennyire komolyan veszi, hogy vele legyen, de azt is látom, hogy többé nem akar olyan vonat után futni, ami nem veszi fel.
Ma említette Theot újra. Ő az árvaházi haverja, de ma olyan összefüggésben került elő, hogy szinte már hiányzik neki Theo, ő legalább mindig mellette állt, még ha furcsa is volt a viselkedése.
Elkezdtem egy kicsit aggódni ezek fejében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése