Forrongás

Az élet már csak ilyen, hullámzó, kiszámíthatatlan, nem mindig megmagyarázható eseményekkel tűzdelt. Sok minden csupán bizonyos idő múltával nyer értelmet, van, ami akkor sem, ha könyörgünk a válaszokért. Néha nagyon sajnáltam Björnt, főleg, amikor a magánnyal vagy a bánattal küzdött, amikor a könyvek világa sem tudta őt elragadni a nyomasztó gondolatoktól, amikor folyton ugyanazok a kérdések zaklatták fel a lelkét, de én is tehetetlen voltam. Azt hittem, időre van szükség, hogy a probléma megoldódjon, ám az csak halmozódott, végül betelt a pohár, s nem volt hova tovább.

Teltek a napok, túl nagy volt a csend, s én tudtam, hogy a fiú emészti magát, de amíg nem robbant ki belőle, amit érez, nem tehettem érte semmit. Aztán egyik este megtörtént, amire vártam, beszélni kezdett. Szerencsétlen hülyének nevezte magát, akinek nem való a szerelem, hiszen csak olyan nőkbe képes beleesni, akik aztán rendesen pofára ejtik. Ezen jól meglepődtem, mivel sosem hallottam tőle még ilyen negatív véleményt senkiről, így kifejtette, hogy úgy érzi, Leni sosem vette őt komolyan, csupán akkor lökte el magától, mikor már látszott, hogy Ruu mégis csak enged neki egy keveset az őrá áradó csillagfényből, de a nő ebben sem volt egyértelmű, lebegve hagyta Björnt, inkább a srác lépett el, mert beleszeretett Ayuba. Ez is egy viharos időszak volt szerinte, sosem tudta, meddig mehet el, s ha túllépi a lány szabta határt, megeszi-e a lelkét, vagy csak messzire szalad tőle. Nem mintha valaha félt volna Björn a démonoktól, szerintem irracionális bizalmat szavazott valamennyinek, amellyel jó kapcsolatba került.

A monológját nem tudta befejezni, ami egyértelművé tette számomra, hogy a második szakítás Ayuval sokkal jobban megviselte, mint az első. Próbáltam meggyőzni, hogy nem balek, a nők pusztán kiszámíthatatlan, szeszélyes teremtmények és sok tapasztalat kell a meghódításukhoz, de még több a megtartásukhoz, de Björn vigasztalhatatlan maradt, ezért befektettem őt magam mellé.

Nemrég ismét előtört belőle az indulat. Azt mondta, ha démon lenne, ő is könnyedén megszerezhetné, amit akar, nekem pedig megint fennakadtak a frufrum alatt a szemöldökeim. Abból, amit elmondott, erősen úgy tűnt, hogy Ayu továbblépett rajta, van valakije, s hiába nem biztos az új kapcsolat ténylegességében, baromira felzaklatta, sőt, dühössé tette. Teljesen megdöbbentett a benne dúló indulathalmaz, aztán persze az az információ is napvilágot látott, hogy bántja, hogy Nestától is távol van, még őneki sem tud segíteni. No meg... az összefolyó mondatfolyamból kitűnt, hogy a régi sérelmek sem gyógyulnak a lelkén, dolgoznak benne, bosszantják.

Nehéz idők jönnek, főleg, ha fenntartja azt a kijelentését, hogy incubus akar lenni. Persze tudom, hogy annak születni kell, ezért nem kellene aggódnom, de rosszat sejtet az, ha valaki ennyire vágyik valamire. Mindig is tudtam, hogy Björnben heves érzelmek vannak, de reméltem, hogy a körülötte lévők le tudják annyira hűteni, hogy ne legyen ebből gond. Egyetlen vigaszom, hogy hónapok óta angyalkázik, talán ők meg tudják békíteni.