Hazatérés

Néhány napja hazajött a srác Oroszországból, ahol az idő fagyossága és az indulatok hevessége vetekedhetett volna egymással. Még nem sokat mesélt, a pillantásából ítélve viszont a kellemetlenségek ellenére is remekül érezte magát. Előadta, hogy ki kellett magukat ásni a több, mint egy méteres hóból, méghozzá a saját mesélős stílusával, amit nagyon élveztem. Találkozott Ririchiyoval, aki akkor jelent meg, mikor Nestával a kádban ültek, bővelkedett a kiruccanás családi ügyekben, ráadásul Björn azt mondta, megismerkedett valakivel, aki nagyon emlékezteti a gyerekkori haverjára. Elkottyintotta, hogy egy elszólás miatt szüksége volt nyugtatóteára, annyira kiakadt, de az okáról hallgatott, szóval egyelőre csak egy naaagy halmazt kaptam tele hatalmas hézagokkal.

Tömören ennyi. Később, remélem, tudok bővebben is mesélni.

Két napja tettünk egy kisebb kiruccanást, hiszen szikrázó és meleg napsütés volt, amit nem lehetett kihagyni.

Fordulópont

Szép lassan telt a január, Björn kapott egy fehér macis kezeslábast, aminek nagyon örült, büszkén mutogatta és mivel tudta, hogy Nestának nagyon tetszene, küldött pár képet a nőnek. Nagy sikert aratott és ettől teljesen izgatott lett. Várta, hogy meglátogathassa Nestát, élőben is szerette volna megmutatni a kezeslábasát, meg persze leült volna nagyokat beszélgetni a nővel.

Alig két hétig kellett türelemmel lennie, akkor a nyakunkba vettük a kilométereket. A srác izgatott volt, Nesta úgyszintén, mégis amikor találkoztak, először nem ment minden olyan gördülékenyen, mint hitték. Björn valószínűleg nemigen beszélt az Ayuval kapcsolatos gondolatairól, érzéseiről, a nő viszont megsejtette a bizonytalanságát és a szeretetéhségét, úgyhogy mögé csúszott és megszeretgette, megölelgette.

A másnap már sokkal szabadabban indult a találkozás, rengeteget beszélgettek, szerintem még ugratták is egymást Nestával, aminek nagyon örültem. Ráfért Björnre egy kis vidámság. Észrevettem persze, hogy bensőséges gesztusok is helyt kaptak a fiatalok közt, igazándiból azután nem is csodálkoztam rajta, hogy Björn kapott egy sapkát Nestától és ezen a fiú teljesen bepörgött. Állítólag a nő kötötte, Björnt meg teljesen levette a lábáról vele, le sem akarta venni a sapit. Meglepő is volt, mert sosem gondoltam volna, hogy sapis lesz.

A vasárnapi találkozó volt a legrövidebb, a vonat indulása előtt futottak még össze egy kicsit beszélgetni. Björn történeteket mesélt az utazásról. Újabban nem igazán ír, de improvizálni vagy élménybeszámolókat tartani nagyon tud, úgyhogy Nesta itta a szavait.

Nesta nem hozakodott elő a macis kezeslábassal, bármennyire izgatta a fantáziáját, pedig Björn mondta, hogy elhozza. Nos, az utolsó találkozón a pandás pulcsijában jött, amit a fiú úgy értékelt, kíváncsi a szerelésére, ezért elsurrant átöltözni.

Lett nagy bújás, örömködés, a kezdeti szégyenlősködés gyorsan elillant Björnből, megbátorodott, finoman heccelték egymást Nestával, mindkettő ölelős macinak hívta a másikat és ehhez híven ölelkeztek is folyton. Éreztem és láttam is, hogy a fiú érzései erőteljesen Nesta felé billentek, úgy jött velem haza, hogy nagy hallgatásba burkolózott, előkerült egy bagoly is, amit a nő ajándékozott neki. Sokáig csak ücsörgött, olvasott, nem is beszélt, aztán pironkodva kibökte, hogy Nesta meghívta a bátyja esküvőjére, mint kísérőt. Elkezdett tanulni táncolni, kölcsönzött egy elegáns ruhát és nagy izgalommal várja az oroszországi utazást, ami a hó végén esedékes.

Mit mondjak? Odavan a drágám. Kellett neki idő, mire lecsillapodott benne minden, elrendezte az érzelmeit, most olyan letisztultnak tűnik, nyugodt, egyedül a várakozástól izgatott.

Lesz még ok a fejfájásra

Alighogy felfedeztem Björnben a dühöt, újabb meglepetéssel állt elő. A ridegséggel. Eltűrte Ayut és Dorothyt a közelében, de nem szólt hozzájuk, félrefordította a fejét, hogy ne is lássa őket, sőt, mindig ott hagyta a társaságot, itthon pedig visszavonult angyalkázni. Hallgatag volt, ha néha mégis beszélni kezdett, gondosan elkerülte a kényes témákat, így én sem zargattam.

December elején jártunk egy találkozón, de ott is a háttérbe húzódott Björn. Nem is voltak sokan az ő méretéből, a mókás inkább az volt, hogy egymás mellé kerültek Naoval. Valamiről nagyon elbeszélgettek, Björn egészen belemerült a magyarázásba, a szöszi meg alig bírta féken tartani magát, de okos volt, vagy tudta, hogy baj lesz, ha elveszti a kontrollt, vagy utána sosem engedi őt közel magához Björn. Kívülről szemlélve mindenképp nagyon jópofák voltak, na.

Decemberben elkezdett törni a jég. Már azt hittem, a hatalmas grizliből jegesmedve lesz, annyira elszigetelődött mindenkitől és sokszor olyan hűvösen viselkedett. Talyval úgy határoztunk, hogy nem mehetnek úgy a dolgok, ahogy mentek, így hát a hónunk alá csaptuk a kölyköket és összeültettük őket, nem is maradt más választásuk, mint beszélgetni. Egészen jót vigyorogtunk rajtuk, mikor percekkel később elfogadták a sorsukat és bár persze semmit sem beszéltek meg, azért valahogy csak olvadásnak indult a fagyos hangulat. Néhány alkalom után változást észleltünk mindkettejüknél.

Kaptam aztán Björntől megrendeléseket. Új pólókat, új nadrágot, új sapkát, új pulcsit akar... Meglepődtem, de amúgy is ezt akartam, ezért inkább sürgetésként fogtam fel a dolgot és kapott is egy pólót, elkezdtem neki tervezni ezt-azt. Nem a ruházkodós fajta, ezért ki kell használni ezt a heppjét. A páncél azóta is megfontolás alatt áll, gondolkodom a címerén, a páncél stílusán... Még az sem kizárt, hogy abszolút megvalósítható kérés volt.

Azt hiszem, Ayu és Björn nem tértek ki a fontos dolgok megbeszélésére, ezért mindkettő tapogatózik és meglehetősen bizonytalan lábakon lépeget. Én azt látom a srácon, hogy egyáltalán nincs tisztában, mit is csinálnak, hogyan kéne okosnak lenni ebben a helyzetben, fél belemenni, a bizalma sem a régi, de... a képek magukért beszélnek:

Björn úgy döntött, mivel fogytán az idejük, kihagyja a szokásos előjátékot, behúzta Ayut az ölébe, mondván, úgyis kapálózik, kiugrik onnan és faképnél hagyja, ha ellenére van a dolog. Nem volt, a második képen már olyanok, mint a kamaszok.