Alig két hétig kellett türelemmel lennie, akkor a nyakunkba vettük a kilométereket. A srác izgatott volt, Nesta úgyszintén, mégis amikor találkoztak, először nem ment minden olyan gördülékenyen, mint hitték. Björn valószínűleg nemigen beszélt az Ayuval kapcsolatos gondolatairól, érzéseiről, a nő viszont megsejtette a bizonytalanságát és a szeretetéhségét, úgyhogy mögé csúszott és megszeretgette, megölelgette.
A másnap már sokkal szabadabban indult a találkozás, rengeteget beszélgettek, szerintem még ugratták is egymást Nestával, aminek nagyon örültem. Ráfért Björnre egy kis vidámság. Észrevettem persze, hogy bensőséges gesztusok is helyt kaptak a fiatalok közt, igazándiból azután nem is csodálkoztam rajta, hogy Björn kapott egy sapkát Nestától és ezen a fiú teljesen bepörgött. Állítólag a nő kötötte, Björnt meg teljesen levette a lábáról vele, le sem akarta venni a sapit. Meglepő is volt, mert sosem gondoltam volna, hogy sapis lesz.
A vasárnapi találkozó volt a legrövidebb, a vonat indulása előtt futottak még össze egy kicsit beszélgetni. Björn történeteket mesélt az utazásról. Újabban nem igazán ír, de improvizálni vagy élménybeszámolókat tartani nagyon tud, úgyhogy Nesta itta a szavait.
Nesta nem hozakodott elő a macis kezeslábassal, bármennyire izgatta a fantáziáját, pedig Björn mondta, hogy elhozza. Nos, az utolsó találkozón a pandás pulcsijában jött, amit a fiú úgy értékelt, kíváncsi a szerelésére, ezért elsurrant átöltözni.
Lett nagy bújás, örömködés, a kezdeti szégyenlősködés gyorsan elillant Björnből, megbátorodott, finoman heccelték egymást Nestával, mindkettő ölelős macinak hívta a másikat és ehhez híven ölelkeztek is folyton. Éreztem és láttam is, hogy a fiú érzései erőteljesen Nesta felé billentek, úgy jött velem haza, hogy nagy hallgatásba burkolózott, előkerült egy bagoly is, amit a nő ajándékozott neki. Sokáig csak ücsörgött, olvasott, nem is beszélt, aztán pironkodva kibökte, hogy Nesta meghívta a bátyja esküvőjére, mint kísérőt. Elkezdett tanulni táncolni, kölcsönzött egy elegáns ruhát és nagy izgalommal várja az oroszországi utazást, ami a hó végén esedékes.
Mit mondjak? Odavan a drágám. Kellett neki idő, mire lecsillapodott benne minden, elrendezte az érzelmeit, most olyan letisztultnak tűnik, nyugodt, egyedül a várakozástól izgatott.
