Ha a lavina megindul...

Talyval megbeszéltük, hogy kihasználjuk a kellemes időt és elmegyünk fotótúrázni. Van a közelünkben egy park, azt céloztuk meg, közben elmesélte, hogy Ayu olyan durci, rossz kedvű lett, hogy nem tudott vele mit csinálni. Mondtam neki, majd Björnnel megszeretgetjük és jobb kedve lesz és ez be is jött, a leányzó egyre oldottabb lett, sőt, immár kifejezetten keresi a srác társaságát, bújik hozzá.

És persze Björn is előzékeny, kedves vele, próbál megtenni mindent a kényelme érdekében.

Le se tagadhatná, hogy romantikus alkat...

Miután a parkot végigjártuk és -fotóztuk, a gyerekek is a csodánkra jártak, a nyakunkba vettük a várost és kimentünk a városligetbe, ahol főként inkább sétálgattunk, mert ami fotóhelynek alkalmas lett volna, azt már foglalták, amúgy meg esőre állt az idő, ezért sokat se nagyon mertünk időzni.

Kérdeztem Talyt heccből még a sétánk elején, hogy nem lehet, hogy Ayunak hiányzik Björn, amit részben el is fogadott, hiszen jól érezték magukat együtt, míg a srác náluk vendégeskedett, ott vált Björn nyuszitolvajjá, mivel elcsaklizta Ayu nyusziját és mivel magas, még csak meg sem kellett erőltetnie magát, hogy ne érhesse el a leányzó. De végül természetesen visszaadta neki. Aztán ahogy dumálunk, nézzük, hogy a lányka odadőlt Björnhöz, a kezéért nyúl... Egy fél perc után már az ölében ült.

Rögtön mondtam Talynak, a lányának most került helyre a lelkibékéje.

S persze nem maradt el a testbeszéd sem, ami elárulta Ayut...

Ugye nem csak nekem tűnik elégedettnek?

Még sikerült zavarba is hoznia Björnt, úgyhogy a srác azt se tudta, hova nézzen, hazafelé pedig arról beszélgettünk Talyval, hogy valami lehet ezzel a sráccal, mert a környék összes démonlányát az ujja köré csavarja. Persze el kell vele beszélgetnem lassan, azt hiszem, mielőtt nagy gubanc lesz, csak ez sosem egyszerű feladat, mert nem szeret ilyesmiről beszélni.

Nem alszik ki a parázs

Azt hiszem, Björnnél elérkezett az, amikor kinyílt előtte az ajtó a világ felé. Valamelyik reggel leszegett fejjel, vörös képpel, sietősen húzott el mellettem a fürdőbe, méghozzá anélkül, hogy bármit is hajlandó lett volna elárulni arról, hogy mi történt. Ekkor törhetett meg nála a jég, mivel a nap folyamán és a későbbiekben megesett beszélgetésekből rájöttem, hogy eljutott addig a pontig, hogy észrevegye, mennyi nő veszi körbe és hogy neki nem kötelessége élete végéig várni Lenire. Persze egyelőre azon az állásponton van, hogy ha Leni egy vonat és ő egy utas, ő minden alkalommal ott lesz a váróban, ahol lehetősége nyílhat felszállni, addig pedig imádja a kislányát. Mit ne mondjak, meglepődtem. Reméltem, hogy a hősszerelmes része egy picikét csillapodik, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar le tudja ennyire kezelni a dolgot.

Persze ilyenkor szól közbe Murphy.

Tegnap megint összeültünk a csajokkal egy random meetre, ahol nem győztem elfojtani a röhögést, Björn annyira mókás volt. Megismert egy olyan fiút, aki csak azért nem lány, mert a természet nem így határozott, legalábbis így fogalmazta meg. Nao egészen magas, hihetetlenül vékony, és fenékig érő, világosszőke haja van. Hiromival ketten, hogy mit levágtak... Björn meg kivételesen igyekezett kivonni magát a társaságból, mivel egyedül erősítette a heteroszexuális férfiak táborát, ráadásul a szöszi éhes pillantásokkal keresett olyan hímegyedet, aki férfiasabb Hirominál. Elmaradt a nagy gyerekezés is, Toshival próbálkoztak egy keveset egymással, aztán Rizel is megfordult Björnnél, végül Leni megjelent és ezzel véglegesen eltűnt a társasági életből a norvég fiú.

Először persze csak ültek egymás mellett csendben, mint két tök, a másikra se nagyon mertek nézni, aztán talán Björn volt az, aki félrehívta Lenát és a vége nagy bújás lett.

Tudtommal nem csattant el csók köztük, Björn szerint beszélgettek egy keveset, amiből annyit sikerült elkapnom, hogy "Ne aggódj, egyszer a sakálok is elhallgatnak.", de az úrfi nem igazán akar beszélni a történtekről.

A beígért képek

Az a helyzet, hogy sajnos a találkozón készült képek nem lettek jók, amin Björn Rizellel játszik, úgyhogy csak ezzel tudok szolgálni:

Viszont van néhány másik fotó, ami szerintem nagyon cuki lett:

A Conról sincs sok képem, de onnan azért már több szerencsére. Viona kisasszonnyal nagyon cukkerek voltak együtt:

Persze Dorothyra is vigyázni kellett és valahogy ez lett belőle:

És végül Björn megismerkedett a Bushidoval is:

Ayuval is készültek közös képek, a leányzó lassan oldódik Björn társaságában, egyre bizalmasabb vele, ami egyfajta hálát vált ki a srácból:

Nemrég kapott egy pulcsit Talytól Björn, addig náluk vendégeskedett, Ayu pedig egészen elszomorodott, mikor végül haza kellett jönnie a srácnak, alig akarta elengedni:

Hát ezek lennének az elmaradt képek. ^^ Sajnos nem a legjobb minőségűek, mert a telefonom elsősorban természetes fényben tud csak normális képeket készíteni, de igyekszem mindig.

Új ismeretségek, lassú változások

Rájöttem valamire Björnnel kapcsolatban, ahogy elnéztem őt a minitalálkozón, hogyan játszik Rizellel. Az a mentalitás jellemzi őt, hogy "egy gyereket szeretni kell" és bár sikerült megismernem az álláspontját, miszerint akár feleségül is venné Lenit és felnevelné vele a kicsit, rájöttem, hogy már nem ragaszkodik hozzá annyira, mint korábban. Valami feloldódott benne a többi lánnyal való találkozás és a Con ideje alatt, lecsillapodott benne a ragaszkodás, kiveszett belőle az a kétségbeesés, amit a mai napig nem igazán tudok megfogalmazni. Remekül tűri most már, hogy az emberek megbámulják, megtapogatják, majdnem fesztelen lett, de tényleg csak majdnem, és imádom, hogy az ölébe is ülhet bármelyik leányzó, eszébe sem jut semmi olyasmi, tényleg csupán vigyázni akar a delikvensre és úgy gondolja, kényelmes ülőalkalmatosság pillanatnyilag a számára. Még élvezi is, mert ebből valahogy úgy érzi, szeretik. Nagyon szeretetpontos gyerek, akármit bevállal, csakhogy pár morzsa szeretethez hozzájusson. Iszonyat, de tényleg, nagyon szelíd és kedves, de érzem, hogy micsoda tombolás van benne.

Volt ugye egy Con, amire kivittem magammal és kénytelen volt fotózásokon pózolni velem, de készséges volt és imádnivalóan zavarba jött néha. Megismerkedett Dorothyval, aki egy tündéri csaj, Björnből még erősebben hozta elő a gáláns udvariasságot, ami nagyon tetszett. Nekem úgy tűnt, jól megértették egymást. Vionával is lenyomtak Conon egy kisebb műsort, amiben úgy pózoltak, mintha a norvég srác valami nagyúr lenne, Viona pedig a kiskedvence, aki a törékeny külseje ellenére nagyon is veszélyes. Az nagyon tetszett, aranyosak voltak. Az elmúlt időszakban, az előző jelentkezésem óta a szomszédba is beköltözött egy apró leányzó, Ayu. Valamilyen démon, de a viselkedése nagyon szerény és visszahúzódó, még a srácomnak kellett kezdeményezőnek lennie ahhoz, hogy ne csak két méter távolságból figyeljék néha esetleg egymást, hanem ha már lehetőség nyílt a találkozóra, ismerkedjenek. Ayu kifejezetten nehezen oldódik, de úgy vélem, kezd bízni Björnben, amit a srác még több védelmező pillantással és mozdulattal honorál neki.

A tegnapi minitalálkozón végre összeismerkedtek Haruval. Bevallom, én ezt a találkát nagyon vártam már, kíváncsi voltam, mit szólnak egymáshoz. A fiúcska az első néhány gyilkos pillantás után hajlandó volt elásni a csatabárdot, gondolom, meggyőzte őt is valamiről a Rizellel játszó, mesélő Björn. Kedves látvány volt szerintem, na. Kiara új külsővel robbant be a köztudatba, szerintem kifejezetten dögös lett és jól passzoltak egymás mellé Björnnel. Az a helyzet, hogy Kiarának jól áll a lázadás, a vagányság és a vörös haj. Azt hiszem, nem is volt semmi egyéb, Björnt lefoglalta Rizel, vagy ő foglalta le a kislányt, nem tudom. Leni nem jelent meg, de talán nem is baj, legalább a srác lelke nem kavarodott újra fel. Legalábbis eddig nem adta jelét ilyesminek. Azért a biztonság kedvéért számítok egy újabb beszélgetésre. Képeket majd hozok később, merthogy nem bírtam ki fotózás nélkül, de már késő van keresgélni, állítgatni és posztolni.