Lesz még ok a fejfájásra

Alighogy felfedeztem Björnben a dühöt, újabb meglepetéssel állt elő. A ridegséggel. Eltűrte Ayut és Dorothyt a közelében, de nem szólt hozzájuk, félrefordította a fejét, hogy ne is lássa őket, sőt, mindig ott hagyta a társaságot, itthon pedig visszavonult angyalkázni. Hallgatag volt, ha néha mégis beszélni kezdett, gondosan elkerülte a kényes témákat, így én sem zargattam.

December elején jártunk egy találkozón, de ott is a háttérbe húzódott Björn. Nem is voltak sokan az ő méretéből, a mókás inkább az volt, hogy egymás mellé kerültek Naoval. Valamiről nagyon elbeszélgettek, Björn egészen belemerült a magyarázásba, a szöszi meg alig bírta féken tartani magát, de okos volt, vagy tudta, hogy baj lesz, ha elveszti a kontrollt, vagy utána sosem engedi őt közel magához Björn. Kívülről szemlélve mindenképp nagyon jópofák voltak, na.

Decemberben elkezdett törni a jég. Már azt hittem, a hatalmas grizliből jegesmedve lesz, annyira elszigetelődött mindenkitől és sokszor olyan hűvösen viselkedett. Talyval úgy határoztunk, hogy nem mehetnek úgy a dolgok, ahogy mentek, így hát a hónunk alá csaptuk a kölyköket és összeültettük őket, nem is maradt más választásuk, mint beszélgetni. Egészen jót vigyorogtunk rajtuk, mikor percekkel később elfogadták a sorsukat és bár persze semmit sem beszéltek meg, azért valahogy csak olvadásnak indult a fagyos hangulat. Néhány alkalom után változást észleltünk mindkettejüknél.

Kaptam aztán Björntől megrendeléseket. Új pólókat, új nadrágot, új sapkát, új pulcsit akar... Meglepődtem, de amúgy is ezt akartam, ezért inkább sürgetésként fogtam fel a dolgot és kapott is egy pólót, elkezdtem neki tervezni ezt-azt. Nem a ruházkodós fajta, ezért ki kell használni ezt a heppjét. A páncél azóta is megfontolás alatt áll, gondolkodom a címerén, a páncél stílusán... Még az sem kizárt, hogy abszolút megvalósítható kérés volt.

Azt hiszem, Ayu és Björn nem tértek ki a fontos dolgok megbeszélésére, ezért mindkettő tapogatózik és meglehetősen bizonytalan lábakon lépeget. Én azt látom a srácon, hogy egyáltalán nincs tisztában, mit is csinálnak, hogyan kéne okosnak lenni ebben a helyzetben, fél belemenni, a bizalma sem a régi, de... a képek magukért beszélnek:

Björn úgy döntött, mivel fogytán az idejük, kihagyja a szokásos előjátékot, behúzta Ayut az ölébe, mondván, úgyis kapálózik, kiugrik onnan és faképnél hagyja, ha ellenére van a dolog. Nem volt, a második képen már olyanok, mint a kamaszok.