Hazatérés

Néhány napja hazajött a srác Oroszországból, ahol az idő fagyossága és az indulatok hevessége vetekedhetett volna egymással. Még nem sokat mesélt, a pillantásából ítélve viszont a kellemetlenségek ellenére is remekül érezte magát. Előadta, hogy ki kellett magukat ásni a több, mint egy méteres hóból, méghozzá a saját mesélős stílusával, amit nagyon élveztem. Találkozott Ririchiyoval, aki akkor jelent meg, mikor Nestával a kádban ültek, bővelkedett a kiruccanás családi ügyekben, ráadásul Björn azt mondta, megismerkedett valakivel, aki nagyon emlékezteti a gyerekkori haverjára. Elkottyintotta, hogy egy elszólás miatt szüksége volt nyugtatóteára, annyira kiakadt, de az okáról hallgatott, szóval egyelőre csak egy naaagy halmazt kaptam tele hatalmas hézagokkal.

Tömören ennyi. Később, remélem, tudok bővebben is mesélni.

Két napja tettünk egy kisebb kiruccanást, hiszen szikrázó és meleg napsütés volt, amit nem lehetett kihagyni.

Fordulópont

Szép lassan telt a január, Björn kapott egy fehér macis kezeslábast, aminek nagyon örült, büszkén mutogatta és mivel tudta, hogy Nestának nagyon tetszene, küldött pár képet a nőnek. Nagy sikert aratott és ettől teljesen izgatott lett. Várta, hogy meglátogathassa Nestát, élőben is szerette volna megmutatni a kezeslábasát, meg persze leült volna nagyokat beszélgetni a nővel.

Alig két hétig kellett türelemmel lennie, akkor a nyakunkba vettük a kilométereket. A srác izgatott volt, Nesta úgyszintén, mégis amikor találkoztak, először nem ment minden olyan gördülékenyen, mint hitték. Björn valószínűleg nemigen beszélt az Ayuval kapcsolatos gondolatairól, érzéseiről, a nő viszont megsejtette a bizonytalanságát és a szeretetéhségét, úgyhogy mögé csúszott és megszeretgette, megölelgette.

A másnap már sokkal szabadabban indult a találkozás, rengeteget beszélgettek, szerintem még ugratták is egymást Nestával, aminek nagyon örültem. Ráfért Björnre egy kis vidámság. Észrevettem persze, hogy bensőséges gesztusok is helyt kaptak a fiatalok közt, igazándiból azután nem is csodálkoztam rajta, hogy Björn kapott egy sapkát Nestától és ezen a fiú teljesen bepörgött. Állítólag a nő kötötte, Björnt meg teljesen levette a lábáról vele, le sem akarta venni a sapit. Meglepő is volt, mert sosem gondoltam volna, hogy sapis lesz.

A vasárnapi találkozó volt a legrövidebb, a vonat indulása előtt futottak még össze egy kicsit beszélgetni. Björn történeteket mesélt az utazásról. Újabban nem igazán ír, de improvizálni vagy élménybeszámolókat tartani nagyon tud, úgyhogy Nesta itta a szavait.

Nesta nem hozakodott elő a macis kezeslábassal, bármennyire izgatta a fantáziáját, pedig Björn mondta, hogy elhozza. Nos, az utolsó találkozón a pandás pulcsijában jött, amit a fiú úgy értékelt, kíváncsi a szerelésére, ezért elsurrant átöltözni.

Lett nagy bújás, örömködés, a kezdeti szégyenlősködés gyorsan elillant Björnből, megbátorodott, finoman heccelték egymást Nestával, mindkettő ölelős macinak hívta a másikat és ehhez híven ölelkeztek is folyton. Éreztem és láttam is, hogy a fiú érzései erőteljesen Nesta felé billentek, úgy jött velem haza, hogy nagy hallgatásba burkolózott, előkerült egy bagoly is, amit a nő ajándékozott neki. Sokáig csak ücsörgött, olvasott, nem is beszélt, aztán pironkodva kibökte, hogy Nesta meghívta a bátyja esküvőjére, mint kísérőt. Elkezdett tanulni táncolni, kölcsönzött egy elegáns ruhát és nagy izgalommal várja az oroszországi utazást, ami a hó végén esedékes.

Mit mondjak? Odavan a drágám. Kellett neki idő, mire lecsillapodott benne minden, elrendezte az érzelmeit, most olyan letisztultnak tűnik, nyugodt, egyedül a várakozástól izgatott.

Lesz még ok a fejfájásra

Alighogy felfedeztem Björnben a dühöt, újabb meglepetéssel állt elő. A ridegséggel. Eltűrte Ayut és Dorothyt a közelében, de nem szólt hozzájuk, félrefordította a fejét, hogy ne is lássa őket, sőt, mindig ott hagyta a társaságot, itthon pedig visszavonult angyalkázni. Hallgatag volt, ha néha mégis beszélni kezdett, gondosan elkerülte a kényes témákat, így én sem zargattam.

December elején jártunk egy találkozón, de ott is a háttérbe húzódott Björn. Nem is voltak sokan az ő méretéből, a mókás inkább az volt, hogy egymás mellé kerültek Naoval. Valamiről nagyon elbeszélgettek, Björn egészen belemerült a magyarázásba, a szöszi meg alig bírta féken tartani magát, de okos volt, vagy tudta, hogy baj lesz, ha elveszti a kontrollt, vagy utána sosem engedi őt közel magához Björn. Kívülről szemlélve mindenképp nagyon jópofák voltak, na.

Decemberben elkezdett törni a jég. Már azt hittem, a hatalmas grizliből jegesmedve lesz, annyira elszigetelődött mindenkitől és sokszor olyan hűvösen viselkedett. Talyval úgy határoztunk, hogy nem mehetnek úgy a dolgok, ahogy mentek, így hát a hónunk alá csaptuk a kölyköket és összeültettük őket, nem is maradt más választásuk, mint beszélgetni. Egészen jót vigyorogtunk rajtuk, mikor percekkel később elfogadták a sorsukat és bár persze semmit sem beszéltek meg, azért valahogy csak olvadásnak indult a fagyos hangulat. Néhány alkalom után változást észleltünk mindkettejüknél.

Kaptam aztán Björntől megrendeléseket. Új pólókat, új nadrágot, új sapkát, új pulcsit akar... Meglepődtem, de amúgy is ezt akartam, ezért inkább sürgetésként fogtam fel a dolgot és kapott is egy pólót, elkezdtem neki tervezni ezt-azt. Nem a ruházkodós fajta, ezért ki kell használni ezt a heppjét. A páncél azóta is megfontolás alatt áll, gondolkodom a címerén, a páncél stílusán... Még az sem kizárt, hogy abszolút megvalósítható kérés volt.

Azt hiszem, Ayu és Björn nem tértek ki a fontos dolgok megbeszélésére, ezért mindkettő tapogatózik és meglehetősen bizonytalan lábakon lépeget. Én azt látom a srácon, hogy egyáltalán nincs tisztában, mit is csinálnak, hogyan kéne okosnak lenni ebben a helyzetben, fél belemenni, a bizalma sem a régi, de... a képek magukért beszélnek:

Björn úgy döntött, mivel fogytán az idejük, kihagyja a szokásos előjátékot, behúzta Ayut az ölébe, mondván, úgyis kapálózik, kiugrik onnan és faképnél hagyja, ha ellenére van a dolog. Nem volt, a második képen már olyanok, mint a kamaszok.

Forrongás

Az élet már csak ilyen, hullámzó, kiszámíthatatlan, nem mindig megmagyarázható eseményekkel tűzdelt. Sok minden csupán bizonyos idő múltával nyer értelmet, van, ami akkor sem, ha könyörgünk a válaszokért. Néha nagyon sajnáltam Björnt, főleg, amikor a magánnyal vagy a bánattal küzdött, amikor a könyvek világa sem tudta őt elragadni a nyomasztó gondolatoktól, amikor folyton ugyanazok a kérdések zaklatták fel a lelkét, de én is tehetetlen voltam. Azt hittem, időre van szükség, hogy a probléma megoldódjon, ám az csak halmozódott, végül betelt a pohár, s nem volt hova tovább.

Teltek a napok, túl nagy volt a csend, s én tudtam, hogy a fiú emészti magát, de amíg nem robbant ki belőle, amit érez, nem tehettem érte semmit. Aztán egyik este megtörtént, amire vártam, beszélni kezdett. Szerencsétlen hülyének nevezte magát, akinek nem való a szerelem, hiszen csak olyan nőkbe képes beleesni, akik aztán rendesen pofára ejtik. Ezen jól meglepődtem, mivel sosem hallottam tőle még ilyen negatív véleményt senkiről, így kifejtette, hogy úgy érzi, Leni sosem vette őt komolyan, csupán akkor lökte el magától, mikor már látszott, hogy Ruu mégis csak enged neki egy keveset az őrá áradó csillagfényből, de a nő ebben sem volt egyértelmű, lebegve hagyta Björnt, inkább a srác lépett el, mert beleszeretett Ayuba. Ez is egy viharos időszak volt szerinte, sosem tudta, meddig mehet el, s ha túllépi a lány szabta határt, megeszi-e a lelkét, vagy csak messzire szalad tőle. Nem mintha valaha félt volna Björn a démonoktól, szerintem irracionális bizalmat szavazott valamennyinek, amellyel jó kapcsolatba került.

A monológját nem tudta befejezni, ami egyértelművé tette számomra, hogy a második szakítás Ayuval sokkal jobban megviselte, mint az első. Próbáltam meggyőzni, hogy nem balek, a nők pusztán kiszámíthatatlan, szeszélyes teremtmények és sok tapasztalat kell a meghódításukhoz, de még több a megtartásukhoz, de Björn vigasztalhatatlan maradt, ezért befektettem őt magam mellé.

Nemrég ismét előtört belőle az indulat. Azt mondta, ha démon lenne, ő is könnyedén megszerezhetné, amit akar, nekem pedig megint fennakadtak a frufrum alatt a szemöldökeim. Abból, amit elmondott, erősen úgy tűnt, hogy Ayu továbblépett rajta, van valakije, s hiába nem biztos az új kapcsolat ténylegességében, baromira felzaklatta, sőt, dühössé tette. Teljesen megdöbbentett a benne dúló indulathalmaz, aztán persze az az információ is napvilágot látott, hogy bántja, hogy Nestától is távol van, még őneki sem tud segíteni. No meg... az összefolyó mondatfolyamból kitűnt, hogy a régi sérelmek sem gyógyulnak a lelkén, dolgoznak benne, bosszantják.

Nehéz idők jönnek, főleg, ha fenntartja azt a kijelentését, hogy incubus akar lenni. Persze tudom, hogy annak születni kell, ezért nem kellene aggódnom, de rosszat sejtet az, ha valaki ennyire vágyik valamire. Mindig is tudtam, hogy Björnben heves érzelmek vannak, de reméltem, hogy a körülötte lévők le tudják annyira hűteni, hogy ne legyen ebből gond. Egyetlen vigaszom, hogy hónapok óta angyalkázik, talán ők meg tudják békíteni.

A sors keze vs. az én kezem

Björn egyik nap bejelentette, hogy állatos kigurumit akar, olyat, aminek rendesen van fülecskéje a kapucniján és farkincája, no meg egy szőrmegalléros, szintén állattartozékokkal rendelkező edzőruhafélét akar. Lestem rá nagy szemekkel, mert nem vall rá, hogy ilyesmit akarna, de hát úgy fest, kezd kialakulni, mire vágyik. A másik ilyen "he?!" bejelentése egy lovagi páncél volt, majd mikor látta a képemen, hogy ez aztán a lehetetlen küldetés, azt mondta, nem muszáj fémből lennie. Hát... alaposan kinevettem szegényt, utána meg már nem lehetett megbékíteni azzal, hogy tervezünk valami címert neki és azzal díszített menő pólót kap, onnantól kezdve csak olvasni volt hajlandó. Mit ne mondjak, imádtam érte. Végre nem fogad el mindig mindent, nem törődik bele akármibe. Olyan csendesen és türelemmel viselte, hogy Leni nem engedi közel magához, vagy hogy Ayu elfordult tőle... ijesztő volt. Ebben némi változás történt, Ayu nagyjából egy-másfél hónap vezeklés után elfogadta Björn bocsánatkérését és azt nyilatkozta, hajlandó adni még egy esélyt neki. Ezt persze az előzte meg, hogy Björn valami olyasmit mondott neki, hogy "Tudom, hogy ezt nem szokás kimondani, de ez engem nem érdekel, én szeretlek és szeretném, ha megbocsátanál nekem, ám ha nem, úgy is jó, attól még szeretni foglak és vigyázok rád.". Vér romantikus, bakker! Kéne újra írnia, de hónapok óta képtelen rá, holott elkezdte megírni a találkozását Hannával, a német "nőjével". Hihhetetlen ez a fiú, minél több apróság derül ki róla, annál nagyobbakat kamillázok. Theora kiderült, hogy egy kissé neheztel és kínosan érintené, ha újra találkozna vele, de aggódik is kicsit miatta, hiszen mindig egy laza srác volt, aki túl könnyen ment bele sok dologba.

A Lenával való ismételt találkozás mókásra sikerült, valahogy egyik sem tudott mit kezdeni a másikkal, Haru meg aztán végképp hülyén érezte magát harmadikként, úgyhogy Björn vagy Rizel megoldották a kérdést, elmentek kettesben játszani. Megint volt repülőzés, rengeteget ölelgették egymást, s mint kiderült, Rizel szerint Björn is azok közé tartozik, aki nem "kakafej". =D Imádjuk azt a kiscsajt! Személy szerint Vionában, aki most egyáltalán nem hasonlított korábbi önmagára, megláttam Hannát és bepillantást nyertem a srácom karmájába is. Szegény nagyon kemény sorsot húzott. Én tudtam, hogy a nőkkel nincs szerencséje, mert mindig olyat fog ki, akivel "nem jön össze", de hogy tulajdonképpen az rendeltetett neki, hogy csak az egyik álma teljesüljön - vagy a gyerek, vagy a nagy szerelem -, azért azt már tényleg durvának találom. Láttam őt, amint elhúzódva ül tőle Hanna, aki bár odavan a srácért, számára Björn inkább szükség, mint más, a rajongása az emberi és érzelmi oldalára korlátozódik, na meg a testiségre, ezért Björn megrekedt, viszont a közös gyereket meg el nem engedi, ha az ő vére folyik a kicsiben, akkor ő mindent hátrahagyva a legjobb apa lesz a világon, mert egy gyereket szeretni kell és szülőkre van szüksége a srác szerint, s ez mindent, szerelmet, vágyakat, karriert, barátságot, tényleg mindent felrúg Björn számára. Azt hiszem, most kezdtem el reménykedni, hogy Hanna nem bukkan fel az életében, mert az szinte biztosan mindent tönkretesz.

Lendületből pofára esni

Hosszú hallgatás után ismét beszélni kezdett a fiú. Miután Lenivel összebújtak egy kicsit, sok minden megváltozott Björnben, valami lazult benne és rohamosan elkezdtek közel kerülni egymáshoz Ayuval. Én viszonylag hamar rájöttem, hogy Ayu odvan a srácért, sok volt a bújás, ölelés, ölben ülés, érintés-keresés, Björn pedig pár nappal később ismerte fel, mi is van a lánynál. Na ezután már nem tartott sokáig az a féltve őrzött ártatlanság egyiküknél sem, olyan forrón csókolóztak június elején, mintha csak erre vágytak volna évek óta.

Büszke voltam, mert bár egy keveset elárult némi ráhatás után, úri módra titokban tart egy csomó mindent Ayuval kapcsolatban. Elkezdődött köztük valami, bár Björn nem igazán volt biztos a maga érzéseiben. Kedvelte Ayut, tetszett is neki a lány, de mivel pontosan tudja, milyen érzés epedni valaki után, akinek te nem vagy annyira fontos, félt, hogy megbántja Ayut. Ennek ellenére a csavargásaikkor tisztán látszódott köztük, hogy alakulgat azért lassacskán ez a kapcsolat.

Meglátogattuk Nestát és Maricát, az egy felettébb mókás és érdekes esetre sikerült, a démon ugyanis alaposan kérdőre vonta Björnt, de a fiú jól bírta a gyűrődést, finoman és semlegesen kezelte le a helyzetet, nem mondott többet a kelleténél, no meg nem érezte úgy, hogy elszámolással tartozna a lánynak, így viszonylag hamar túlestek a nehezén, aztán kezdődött a szokásos beszélgetésmenet köztük.

Sétálgattak, kicsit szekálták egymást - főleg Nesta Björnt - szeretetből, aztán valahogy csak sikerült lángot gyújtani, mert mire észbe kaptunk Maricával, Nesta már a fának lett nyomva.

Emlékeztem rá, hogy Björn korábban álmodhatott valami korhatárosat Nestával, amit nagyon nem akart beismerni, főleg nem akart róla bármit is elárulni, de hogy ez ennyire sokat számítson... Pedig így volt, Nestának nem kellett sokáig húzgálnia az oroszlán bajszát, hogy a vadállat felébredjen és levadássza a pimasz prédát. Valósággal játszottak egymással, mindkettő élvezte a másikban rejlő szenvedélyt, úgyhogy elragadták őket a buja érzelmek, rövidesen már Björn volt a fának nyomva és csókolva. Nem mintha a fiú bánta volna.

A bánat az később jött, mikor hazaérkeztünk és Björn elkezdett gondolkodni, mi is történt, hogyan is jutottak el Nestával ilyen messzire. Persze élvezte, azt nem tagadhatta maga előtt és nem is akarta, ami jó, az jó, ám Ayu elutasító viselkedése hamarosan ráébresztette a srácot, hogy alaposan kisiklott arról a vágányról, amin haladt és aminek az útja nagyon is tetszett neki. Nestával a barátsága is veszélybe került, úgy érezte, hiszen azok után nem volt benne biztos, hogy mindez megtörtént köztük, hogy megállja pajzán gondolatok nélkül a találkozást újra Nestával, az pedig, hogy milyen károkat szenvedett el az Ayuval való kapcsolata, kifejezhetetlen. A félénk, de őszinte, odaadó lányból egy kis bestia lett szép lassan, aki először csak elhúzódott tőle, elfordította a fejét, majd tudomást sem vett a jelenlétéről.

Őrülten fájt ez a viselkedés Björnnek, de ő nem az a feladós fajta, pláne úgy nem, hogy ráébredt, a Lena iránt érzett heves szerelme elkezdett elpárologni, míg Ayu közelségét kifejezetten vágyta, szerette volna jóvá tenni a hibáját és azt, hogy folytathassák, amiért persze kész volt megküzdeni. Szerintem kifejezetten édesen udvarolt Ayunak, ám a lány hűvös maradt vele, nem ritkán durván utasította el.

Hagyta ezután egy kicsit ülepedni a dolgokat, gyógyulni a sebeket, amiket a lánynak okozott és amit a lány neki, aztán új lendülettel folytatta a vezeklést és az udvarlást.

Lassan ment, de úgy tűnt, jól halad Ayu megszelídítésével. Taly azt mondta, azért bánik Björnnel így, mert még szereti, s a srác is reményt táplált a kapcsolat helyre állítása iránt, főleg azután, hogy megint egy kicsit a közelébe kerülhetett. Én azt láttam rajta, hogy örül, hogy elkezdett romantikus dolgokon agyalni, spontán mosolygott, aztán mikor rákérdeztem, csak szégyenlősen leszegte a fejét.

A mai kirándulás már nem sikerült ennyire jól, Ayu változékony volt, hol engedékenyebb, hol kifejezetten gőgös vagy elutasító. Nem tudom, mi lelte a leányzót, de szegény Björn most nagyon a padlón van, még sokkal jobban, mint mikor ráébredt, hogy kisiklott a megfelelő vágányról. Most azt látom rajta, hogy nem érti a helyzetet, szomorú és csalódott. Nem azért, mert nem megy könnyen Ayu bocsánatának elnyerése, hiszen a srác küzdőszellemével semmi gond, ő rontotta el, ő ki is fogja javítani, inkább úgy gondolom, a változás bántja, ami Ayunál állt be. Mintha számára Björn már nem lenne fontos, pusztán egy még ki nem dobott játékszer, amit azért néha még betesz az ágyba, hogy ne a földön legyen, de már nem szívesen alszik vele. Ez pokolira bántja a srácot, ma hallottam is, hogy megkérdezte Ayut, helyrehozható-e még valaha a kapcsolatuk, lesznek-e még barátok, esetleg megbocsát-e neki annyira, hogy esetleg elfogadja az udvarlását. Björn nem az a szőnyeg alá söprős figura, ki mer mondani ilyesmit, mégis azért egy kissé meglepett a nyíltsága. Most látom csak, mennyire szereti Ayut és mennyire komolyan veszi, hogy vele legyen, de azt is látom, hogy többé nem akar olyan vonat után futni, ami nem veszi fel.

Ma említette Theot újra. Ő az árvaházi haverja, de ma olyan összefüggésben került elő, hogy szinte már hiányzik neki Theo, ő legalább mindig mellette állt, még ha furcsa is volt a viselkedése.

Elkezdtem egy kicsit aggódni ezek fejében...

Ha a lavina megindul...

Talyval megbeszéltük, hogy kihasználjuk a kellemes időt és elmegyünk fotótúrázni. Van a közelünkben egy park, azt céloztuk meg, közben elmesélte, hogy Ayu olyan durci, rossz kedvű lett, hogy nem tudott vele mit csinálni. Mondtam neki, majd Björnnel megszeretgetjük és jobb kedve lesz és ez be is jött, a leányzó egyre oldottabb lett, sőt, immár kifejezetten keresi a srác társaságát, bújik hozzá.

És persze Björn is előzékeny, kedves vele, próbál megtenni mindent a kényelme érdekében.

Le se tagadhatná, hogy romantikus alkat...

Miután a parkot végigjártuk és -fotóztuk, a gyerekek is a csodánkra jártak, a nyakunkba vettük a várost és kimentünk a városligetbe, ahol főként inkább sétálgattunk, mert ami fotóhelynek alkalmas lett volna, azt már foglalták, amúgy meg esőre állt az idő, ezért sokat se nagyon mertünk időzni.

Kérdeztem Talyt heccből még a sétánk elején, hogy nem lehet, hogy Ayunak hiányzik Björn, amit részben el is fogadott, hiszen jól érezték magukat együtt, míg a srác náluk vendégeskedett, ott vált Björn nyuszitolvajjá, mivel elcsaklizta Ayu nyusziját és mivel magas, még csak meg sem kellett erőltetnie magát, hogy ne érhesse el a leányzó. De végül természetesen visszaadta neki. Aztán ahogy dumálunk, nézzük, hogy a lányka odadőlt Björnhöz, a kezéért nyúl... Egy fél perc után már az ölében ült.

Rögtön mondtam Talynak, a lányának most került helyre a lelkibékéje.

S persze nem maradt el a testbeszéd sem, ami elárulta Ayut...

Ugye nem csak nekem tűnik elégedettnek?

Még sikerült zavarba is hoznia Björnt, úgyhogy a srác azt se tudta, hova nézzen, hazafelé pedig arról beszélgettünk Talyval, hogy valami lehet ezzel a sráccal, mert a környék összes démonlányát az ujja köré csavarja. Persze el kell vele beszélgetnem lassan, azt hiszem, mielőtt nagy gubanc lesz, csak ez sosem egyszerű feladat, mert nem szeret ilyesmiről beszélni.

Nem alszik ki a parázs

Azt hiszem, Björnnél elérkezett az, amikor kinyílt előtte az ajtó a világ felé. Valamelyik reggel leszegett fejjel, vörös képpel, sietősen húzott el mellettem a fürdőbe, méghozzá anélkül, hogy bármit is hajlandó lett volna elárulni arról, hogy mi történt. Ekkor törhetett meg nála a jég, mivel a nap folyamán és a későbbiekben megesett beszélgetésekből rájöttem, hogy eljutott addig a pontig, hogy észrevegye, mennyi nő veszi körbe és hogy neki nem kötelessége élete végéig várni Lenire. Persze egyelőre azon az állásponton van, hogy ha Leni egy vonat és ő egy utas, ő minden alkalommal ott lesz a váróban, ahol lehetősége nyílhat felszállni, addig pedig imádja a kislányát. Mit ne mondjak, meglepődtem. Reméltem, hogy a hősszerelmes része egy picikét csillapodik, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar le tudja ennyire kezelni a dolgot.

Persze ilyenkor szól közbe Murphy.

Tegnap megint összeültünk a csajokkal egy random meetre, ahol nem győztem elfojtani a röhögést, Björn annyira mókás volt. Megismert egy olyan fiút, aki csak azért nem lány, mert a természet nem így határozott, legalábbis így fogalmazta meg. Nao egészen magas, hihetetlenül vékony, és fenékig érő, világosszőke haja van. Hiromival ketten, hogy mit levágtak... Björn meg kivételesen igyekezett kivonni magát a társaságból, mivel egyedül erősítette a heteroszexuális férfiak táborát, ráadásul a szöszi éhes pillantásokkal keresett olyan hímegyedet, aki férfiasabb Hirominál. Elmaradt a nagy gyerekezés is, Toshival próbálkoztak egy keveset egymással, aztán Rizel is megfordult Björnnél, végül Leni megjelent és ezzel véglegesen eltűnt a társasági életből a norvég fiú.

Először persze csak ültek egymás mellett csendben, mint két tök, a másikra se nagyon mertek nézni, aztán talán Björn volt az, aki félrehívta Lenát és a vége nagy bújás lett.

Tudtommal nem csattant el csók köztük, Björn szerint beszélgettek egy keveset, amiből annyit sikerült elkapnom, hogy "Ne aggódj, egyszer a sakálok is elhallgatnak.", de az úrfi nem igazán akar beszélni a történtekről.

A beígért képek

Az a helyzet, hogy sajnos a találkozón készült képek nem lettek jók, amin Björn Rizellel játszik, úgyhogy csak ezzel tudok szolgálni:

Viszont van néhány másik fotó, ami szerintem nagyon cuki lett:

A Conról sincs sok képem, de onnan azért már több szerencsére. Viona kisasszonnyal nagyon cukkerek voltak együtt:

Persze Dorothyra is vigyázni kellett és valahogy ez lett belőle:

És végül Björn megismerkedett a Bushidoval is:

Ayuval is készültek közös képek, a leányzó lassan oldódik Björn társaságában, egyre bizalmasabb vele, ami egyfajta hálát vált ki a srácból:

Nemrég kapott egy pulcsit Talytól Björn, addig náluk vendégeskedett, Ayu pedig egészen elszomorodott, mikor végül haza kellett jönnie a srácnak, alig akarta elengedni:

Hát ezek lennének az elmaradt képek. ^^ Sajnos nem a legjobb minőségűek, mert a telefonom elsősorban természetes fényben tud csak normális képeket készíteni, de igyekszem mindig.